Az Új Forrás Könyvek 68. darabjaként hamarosan megjelenik Szénási Zoltán Csak a szavak maradnak című kötete, amely a szerző 2017 és 2023 között írt esszéiből, kritikáiból és tanulmányaiból ad válogatást. A könyv 2000 forintos áron megrendelhető a kiadótól (jasz.attila@ujforras.hu), valamint hamarosan elérhető lesz a budapesti Írók Boltja és a Líra kínálatában, illetve a tatabányai TMJV József Attila Könyvtár főépületében.
A tartalomjegyzék:
Többirányú párbeszédek
„makacsul bizsergő parázs a rettenetes nagy hamu alatt” (Babits és Kassák)
Egy megöröklött ellentétről (Babits–Lukács–Nemes Nagy)
A didergő molekula világhiánya (József Attila hatása Pilinszky Jánosra)
Pilinszky János, a katolikus költő (Sztereotípia vagy komplex irodalomtörtneti problémahalmaz?)
Lent, fent
„Mi úgy mondjuk” (A Nincstelenek jelentésrétegei a recepció tükrében)
A kortárs magyar költészet angyalai (Angyali jelenések Halmai Tamás, Győrffy Ákos és Jász Attila egy-egy versében)
Endorphin
Endorphin-áradat a lélekben, avagy a költészet vigasza vigasztalanságok idején (Takács Zsuzsa A Vak Remény című kötetéről)
Így beszélnek a bűnösök (G. István László Nem követtem el című kötetéről)
Változó közegellenállás (Zilahi Anna A bálna nem motívum című kötetéről)
„Séta a belső nemlét fölött” (Vörös István Elégia lakói című kötetéről)
A Rosmer-hagyaték (Térey János Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba című kötetéről)
Átmeneti idők (Rakovszky Zsuzsa Történések című kötetéről)
A lélek mélyének tektonikája (Villányi László mindenek előtt című kötetéről)
Atipikus (A Vasadi-összesről)
A megértés lehetőségei
A hétköznapiság mélyszerkezete (Bakos Gyöngyi Nyolcszáz utca gyalog című regényéről)
Két angyal háttal az Atyának (Borbély Szilárd Kafka fia című regényéről)
Imázs és szerep (Térey János Szükséges fölösleg című interjúkötetéről)
„A modern ember léttapasztalatának ha nem is a legkorábbi, de egészen biztosan legerőteljesebb kifejezését Franz Kafka prózája adta. A világ abszurditásának élménye nála összekapcsolódott az ember életét meghatározó földi és égi hatalom kiismerhetetlenségének érzésével egy olyan világban, ahol végleg eltűnőben voltak azok a transzcendens normák, melyek az emberi létezés modernség előtti kereteit biztosították. Az a tény, hogy a kafkai létélményt mai világunkra nézve is abszolút releváns világtapasztalatként tudjuk befogadni, átérezni, sőt átélni, mutatja azt is, hogy egy évszad távolából, ha csak többé-kevésbé tudatosan is, de ugyanannak a léttörténetnek a szereplői vagyunk. Attól a naptól fogva ugyanis, hogy Josef K. egy reggel arra ébredt, hogy letartóztatták, mert valaki megrágalmazta, a létszorongás kifejezésének új nyelve született meg.”
Szénási Zoltán (1975) irodalomtörténész, az Új Forrás folyóirat szerkesztője.