A Grand Hotel Zirc Nagyszálló díszes, fejléces papírja. Jobb sarkában felül a szálló távlati képe zöldes színnel, alatta kacskaringós szalagon a telefonszáma. Zirc 1, Hongrie.
Drága Kis Szöszim, Ilike!
Ígéretemhez híven írok neked (bár nem hétfőn, hanem csak kedden), remélem nem késtem annyit, hogy elfelejts. Mikor hazaértem a feleségem nem a legnagyobb odaadással fogadott, így aztán minden búcsúzás nélkül elmentem dolgozni. Annyi volt a bűnöm, hogy állítólag érezte rajtam a borszagot (a hotelben már semmit, de Fehérváron átszálláskor ittam három kisfröccsöt). Azt akarom neked elmondani, hogy már elég régóta élek ezzel a hárpiával együtt, de sajnos nem teljes a „harmónia” közöttünk. Azt hiszem a következő hetek meghozzák a végleges döntést, akkor majd neked is megírom a fejleményeket egész bőven Sztálinvárosba. Mert hidd el, nem vagy nekem közömbös, és – bárcsak egy hét jutott a nyaraláson nekünk közösen – beleszerettem az 43 kilódba és a szőke hajadba, a szép szemeidbe és főleg a mindig mosolygó pofikádba! Előttem vagy most is teljes életnagyságban, miközben a levelet írom. Hidd el nem vagyok szélhámos, ahogy azt neked mondták, csak nagyon szerencsétlen. Előtted a jelenlegi életem és a múltam is egy nyitott könyv. Addig, amíg a szüleimmel éltem, majd később mikor egyedül, boldog voltam teljesen. Nem éreztem szorongást, hanem mindig frissen és életkedvvel telítve dolgoztam, szórakoztam. Most pedig állandó megrázkódtatás, gyötrelem és kín kövezi az utamat. Drágám te egy kis napfényt, változatosságot és örömöt hoztál ebbe az egyhangú életembe. Szerettem volna ezeket mind személyesen elmondani, de azért nem is kezdtem hozzá, mert nem akartam elrontani az utolsó esténket együtt és nem bírtam volna a vonathoz sem elindulni, ha elönt teljesen a keserűség. Drágám arra kérlek, hogy nekem addig ne írjál, amíg nem jelzek. Ugyanis csütörtökön szabadságon vagyok és Pestre nem írhatsz, a munkahelyemre se írj, ott nem fog megtalálni a leveled. Pedig már nagyon szeretném olvasni kedves kis soraidat, amiben te is ki tudod önteni egy kicsit a lelked baját. Állandóan a Bakony jár a fejemben, hogy milyen szép idő uralkodott, szeretnék oda visszamenni, újra sétálni, de ha erre mostanában nincs esély, akkor majd a végzet összehoz bennünket valahol, valamikor a jövőben. Remélem a sors kedveskedni fog nekünk és rövidesen valóra fog válni az álmunk. Csak azt az egyet sajnálom, hogy az oda érkezésed elején nem nagyon tudtunk megismerkedni és így bizony egy fél hetünk ment teljesen kárba. De hát fő és fontos: így is sikerült! Járj sokat táncolni, moziba és néha gondolj rám és arra, amikor a nagyteremben együtt táncoltunk és többször a lábadra léptem. Most búcsúzom tőled, mindjárt elfogy a papír (amit még a szállóból loptam el) a tollam alól. Milliószor csókollak és képzeletben magamhoz ölellek, veled alszom el és ébredek. Néha te is gondolj rám és próbálj egy kicsit velem érezni.
Szerelemmel: Gyula
Budapest, 1952. augusztus 8.
A Sztálinvárosi Élelmezési Központ hivatalos borítékja és levélpapírja. Tc. Szabó Benő zeneművész. Budapest, Síp utca 8. 2 em. 7 aj.
Benő!
Komoly dolgokról lesz szó, őszintén el akarok neked mondani mindent, de nem fogok szerelemről, boldogságról beszélni, csak a puszta rideg tényeket írom meg.
Belátom, az illetővel (lentebb megtudod) kapcsolatban kicsit tovább mentem a kelleténél, de az Isten látja a lelkemet, nem tudtam, hogy ez lesz belőle. Ez az ember teljesen belém szeretett, fel akarja rúgni a házasságát, mindent és mindenkit le akart dönteni maga körül miattam. A tudtom nélkül ajánlott levélben szakított a feleségével és bejelentette, el akar válni tőle. Amikor rájöttem, egészen elszédültem és akkor érettem meg, mit is csináltam vele, meg persze magammal és Veled. Egy percre azt hittem, tévedés az egész. Csak játszottam vele, óriási hibát követtem el. Ez a múlt héten történt, a születésnapomon írtam meg neki, nem leszek a felesége és veled maradok. Pár nap múlva telefonon hívott: érvelt, gondolkodási időt adott, általában úgy láttam azt hiszi tréfálok. De ezen a héten már semmi körülmények között nem tárgyaltam vele erről, be kellett látnia: a velem kapcsolatos terveiről le kell mondania. Egészen megváltozott, minden kis élet elszállott belőle, fáradt, öreg 30 éves férfi lett. Soha egy percig nem gondoltam komolyan arra, hogy hozzámenjek, de bevallom kacér voltam és flörtöltem vele. Azonkívül megcsillogtattam azt a kevés kis eszemet is, sikerült magamba szédítenem, tudod meglehetős rutinnal rendelkezem és tudok a férfiakkal bánni, ha akarok.
Veled kapcsolatban Benő igen sok jó érzés szokott bennem feltámadni. Ezek között a jó érzések között talán a legjobb volt, hogy nem kellett hazudnom soha. Nem is tudom mi az a szó: hazugság. Nekem te barátom is vagy, lelki pajtásom, akinek elmondhattam a gondolataimat. Ez történt most is. Nem hazudtam egy szót sem, mindenről tudtál és fogsz is tudni. A tény szárazon annyi, négy év alatt, soha senkivel semmiféle nemi viszonyom nem volt, hozzám senki nem nyúlt rajtad kívül. Akarattal írok ezekről a szép dolgokról, mert akármilyen cinikus és romlott is a világ, ez a mai nap is nagy szó egy lány életében, de egy férfiében is – tudjál róla, és akármit mutat a látszat, vagy mondanak az irigy emberek, te nekem higgyél, de elsősorban m a g a d n a k, amit irányomban érzel. Az én hűségemnek mi is az oka? Szerelem, esetleg féltem magamat, vagy félek a gyerektől, talán válogatós vagyok, mindegy, azt hiszem mindenből van egy kicsi belőle. Ez a tényeken nem változtat, amik azt mutatják, hogy nyaralás ide, kellemes társaság oda, én nem csaltalak meg. Persze ebben neked legalább olyan részed van, mint nekem, mert ha nem ilyen lennél, amilyen vagy… akkor nem is kívánnálak ennyire.
Egyáltalán nem revolverezni akarlak ezzel a levéllel, de tudjál arról, hogy másnak is kellek, csak nekem nem kell más. Ezt így tessék tudomásul venni.
Semmi változást nem akarok kettőnk életében ezekután, soha nem fogom a fejedhez vágni, hogy megbántam nem mentem immár megint férjhez. Te nyugodt lehetsz, nem befolyásoltál semmilyen irányban és szabad akaratomból cselekedtem, remélem ezt nem bánom meg soha.
Legyél szép nekem és okos és jó, nagyon jó, és még jobb, látod azt is bevallom, mert nem akarok hazudni. Az ügy nem múlt el nyomtalanul felettem, hiába érző kis lélek vagyok és ő eléggé próbálta magát belém enni. Egy-két hét és rendben leszek, nem tudom, ha őt választom, el tudtalak-e volna téged egy-két hét alatt felejteni. Drágám soha annyira nem éreztem a jelenléted fontosságát, mint ezen a héten, hiába, amikor történik valami, rögtön mellettem kell legyél. Nagyon jó lenne, ha itt lennél velem és megsimogatnád a hajamat. Amikor szombaton hazamegyek, kérlek, ne is beszéljünk az ügyről, vedd egy kis epizódnak, mintha mi sem történt volna. Soha még nem volt rád úgy szükségem, mint most, Benő értsél meg és gondolkozzál az én fejemmel és szívemmel is.
Melletted még sok ilyen eseten kell keresztül mennem. Benő csinálj valamit, hogy ne legyek ezeknek a dolgoknak kitéve!
Hétvégén sietek hozzád:
Ilonád