A versben beszélő személy azt állítja, hogy szerelmes.
Valamint, hogy még az időben visszafelé is élhet, általad
(beléd szerelmes), ahogy szerelmetek egymás múltjába is áthalad.
És hogy ez nem lírai fikció. Nem kell még egy szerepvers.
Állítja, továbbá, hogy kilétéhez senkinek nincs köze (Nyerges
Gábor Ádám, magyar állampolgár, vázlatosan megmunkált alak)
és a tiédhez sem, azon felül, hogy szerelme tárgya vagy.
Alanya, inkább. Tárgyiasítani még rímkényszerből is veszedelmes.
De nem is ezt akarta állítani a műben megszólalni vélt személy.
Csak, melletted fekve, míg ezt írja, a figyelme el-eltéved.
Szótagot számol (feladja), te alszol, ő nem tud még, szegény.
Szóval ahogy egymásba nő két, nem csak hegesztett, összeszerelt élet.
Valamint: hogy lám, lehetséges, hogy szerelmed által kétszer élj.
Mondjuk ki, nem állít semmi magvasat. Nagyon szeret téged.