Égéstörténet

Kurt Cobain életéről filmet készíteni hálás feladat. A könnyűzene-történet egyik legmeghatározóbb alakja összesen öt évig volt rocksztár. Tehetséges volt, érzékeny és kábítószerfüggő – korán érte a halál. Mivel a 70-es 80-as évek virágzó amerikai gazdaságában nőtt fel, életéről nem csak naplóbejegyzések, rajzok, fotók, de rengeteg mágnesszalag, super 8-as és VHS-felvétel is hiteles emléket őriz.
Brett Morgen rendező mégis komoly fába vágta a fejszéjét – két és fél órában megmutatni valamit ebből az életműből, hiányosságok és félreértések nélkül nem könnyű. Azt az utat választotta, hogy nem a Nirvana-jelenséget mutatja be, hanem a világot, amiben Kurt életének 27 évét leélte. A rendelkezésére álló anyaggal a filmtörténet egyik legjobban illusztrált, leghitelesebb életrajzi filmjét sikerült megalkotnia.

A film nem wikipédia-oldal. Szinte alig hallunk pontos dátumokat, nem tudjuk, hogyan alakult a zenekar sorsa, ki segítette őket, mikor értek fel pontosan a csúcsra, kaptak-e díjakat, voltak-e ellentétek közöttük. Megelevenedő naplóbejegyzéseket látunk, nyomasztó gyerek- és kamaszrajzokat, kivégzést, torz arcot, rémeket. Közben alig néhány hozzátartozó szólal meg. Kurtről mesélnek, hogy mikor hogyan érezte – szerintük – magát a bőrében. Gyorsan kirajzolódik a nyomasztó kisvárosi gyerekkor, amit a szülők persze idillinek szántak. A szülők emlékei az önző, kibírhatatlan kamaszról, Kurt emlékei az elvált szülőkről, mostohákról, a csonka családról. Hamar kiderül, hogy semmi más nem történt, Kurt csupán érzékenyebb volt, mint amire a szülei fel voltak készülve. Egészen izgalmas, ahogyan a füzetei arról tanúskodnak, hogy már tizenévesen elítéli a homofóbiát és a hímsovinizmust – miközben nincs mellette egyetlen felnőtt sem, aki így gondolkodna.
Az egyik legfontosabb, amit a mesélők elmondanak, hogy Kurt egyszerűen csak egységes, szerető családot szeretett volna, apa, anya, gyerekek – felnőtt korában is erre törekedett, ebből adódtak a legnagyobb feszültségek az életében. Tizenévesen beleszeret Tracybe, aki viszontszereti. Mindenben támogatja, eltartja, hogy ő alkothasson. A vidéki tenyerestalpas ötvenes asszony elnézően és megbocsátóan, mint ahogyan az ember csak a gyerekkori szerelmeiről tud beszélni, a mai napig teljes megértéssel beszél az akkori Kurtről. Kurt életében a második nagy szerelem Courtney. Intellektuális, frontember, punk. Kurt hamar családot alapít vele, közös lakás, közös ház, közös gyerek – amire mindig is vágyott. Mégsincs minden rendben.

A film központi kérdése, hogy Kurt készen állt-e valaha a sikerre. Az első turnékon azt látjuk, hogy a fiúk folyton fáradtak, Kurt heroinozik folytonos hasi fájdalmai miatt, az eladott rengeteg album még nem elég a gazdag élethez, bár a fiúknak nincsenek anyagi gondjaik. Megérkezik a hírnév a pozitív és a negatív kritikák. Kurt nem bírja a folytonos koncertezést, visszavonul feleségével újonnan vásárolt házába, a heroinnak és a házaséletnek él. Ebből az időszakból rengeteg látszólagos vidámságról tanúskodó VHS-felvételt láthatunk.
Megjelennek az első elmarasztaló kritikák, Kurt hallgatásával, heroinfüggőségével kapcsolatban. Arról is írnak, hogy felesége még a terhesség alatt is szúrja magát. Kislányukat elveszik tőlük a szülés után, és csak pereskedés során tudják visszaszerezni. Kurt függősége egyre rosszabb. A zenekar harmadik lemeze újabb siker. Egy turné során Courtney majdnem megcsalja Kurt-öt (nem derül ki, hogy tényleg megtörtént-e, a nő többször is azt állítja, hogy nem), Kurt túlgyógyszerezi magát, kómába esik, majdnem meghal. Alig egy hónapra rá fejbe lövi magát.
Ennyi a történet. Nem tudjuk meg, hogy megromlott-e a házasságuk. Azt látjuk, hogy Kurt még mindig túl érzékeny az őt körülvevő világra. Nem tudjuk meg, hogy kudarcba fulladt az elvonókúrája. Nem ismerjük meg a búcsúlevelét. Nem tudjuk meg, hogy félti a kislányát ettől a világtól. Nem tudjuk meg, hogy a kislánya a mai napig él, nem függő, azóta felnőtt képzőművész. A film vége mondhatni enyhén hiányos.
A film erőssége tehát nem a pontos tájékoztatás, még csak nem is a formai bravúr. Atmoszférát teremt az első kockától fogva. Torkon ragad, behúz magába, s még ha látszólag nem is tudunk meg több tényleges információt a rocksztárról, pillanatok alatt úgy érezhetjük magunkat, ahogyan ő érezte magát a világban. A film egyik zseniális húzása, hogy animációval illusztrál nem csak egy fontos interjút, de a Montage of Heck című szalagot is, amely Kurt kísérletező korszakában született, és azt a „kreatív káoszt” jeleníti meg hangban, ami akkoriban a fejében élt. Az animáció segít megérteni a füzetek, a naplók, rajzok, a mindennapok feszültségeit. Emellett az első próbák munkameneteit, a zenekari névválasztást, a szerelmes levelezéseket, a fiúban elveszett grafomán költőt is megismerteti velünk.

Néhány képsor hátborzongatóan megrázó. Amikor Courtney először szóba kerül, egy olyan videófelvételt látunk, amin a videós azt kérdezi Courtneytól, hogy jár-e a frontemberrel, mire ő azt mondja, hogy már nem is érdekli. Majd az éppen színpadi beállást tartó zenekarból leszól Kurt az üres nézőtérre: „Hullámos a hajad? Egyenesen szebb, mert nem lesz tőle ilyen kerek az arcod.” – Egy végzetes zenész-szerelem első képsorai, félelmetesen hitelesen. Ugyanilyen az egyik utolsó képsor, amit kettejükről látunk, amin a kislányukat fürdetik. Mindketten szörnyen leharcoltan néznek ki, aztán Cortney egyszer csak azt mondja: „Most boldognak érzem magam.”
A film vizuális világa, az archív felvételek nyomasztó fényelése, a frusztrált rajzok és leírt félmondatok, tökéletesen ábrázolják Kurt Cobain összművészetének depresszív atmoszféráját. A végére egy kicsit mi is véget akarunk vetni az egésznek.
Hiába, a Motage of Heck minden hiányossága ellenére is kiemelkedő alkotás. Nem a Nirvanaról szól, nem a sikerről, nem az útról. Nem mutatja be a csúcsra jutás folyamatát, se az öngyilkosság körülményeit. A Montage of Heck egyenletes, megállíthatatlan égéstörténet. A végére ha mást nem is, de azt mindnyájan érezzük, hogy egy ilyen élet elolthatatlan.

(Cobain: Montage of Heck; rendezte: Brett Morgen; főszereplők: Kurt Cobain, Courtney Love, Krist Novoselic, Wendy O’Connor, Tracey Marander; fényképezte: Eric Edwards, Jim Whitaker, Nicole Hirsch Whitaker; vágó: Joe Beshenkovsky, Brett Morgen; colorist: Shane Harris; animátor szupervizor: Ken Duncan)