nick-caves-quotes-5

Lezuhansz az égből
Nekivágódsz a mezőnek
Adur folyója mellett
Virágok fakadnak a földből
Bárányok szakadnak ki anyjuk méhéből
Egy üregben a híd alatt
Ő már gyógyul, maszkokat mintázott gallyakból és agyagból
Te a cseppektől ázó fa alatt sírtál
Szellemdal kaparta egy sellő torkát

A hangommal hívlak

Fiatal fiú vagy, felébredsz
Vérrel borítva, ami nem a tiéd
Nő vagy sárga ruhában
Kolibrik igéznek bűbájt köréd
Fiatal lány vagy, telve tiltott erővel
Felszikrázol a homályban
Drogfüggő vagy, a hátadon fekszel
Tijuanában egy hotelszobában

A hangommal hívlak
A hangommal hívlak

Afrikai orvos vagy, aki könnycsatornákat szüretel
Hiszel Istenben, de most nem jogosulsz különleges gondviselésre, amiért hiszel
Öregember vagy, a tűz mellett ülve a tengerről hömpölygő ködöt messziről érzed
Távoli emlék vagy pusztán a teremtőd fejében, hát nem érted?

A hangommal hívlak
A hangommal hívlak

Engedj minket együtt ülni, míg eljön a pillanat

A hangommal hívlak

Engedj minket együtt ülni a sötétben, míg eljön a pillanat

A hangommal hívlak
A hangommal hívlak
A hangommal hívlak
A hangommal hívlak

(fordította: Szabó Krisztina)