Villányi László kötete az Új Forrás Kiadó gondozásában jelent meg.

„A látszólag súlytalan, eszköztelen stilisztika mélyén, valamint az elbeszélés oldottsága, fesztelensége mögött tehát fajsúlyos, béklyózó emlékek és élmények lappanganak, amelyek csak az írás interszubjektív szellemi szublimációjával terelhetők össze. Ez a szelíd folyamszabályozás pedig az emlékezés mellett a számadás jegyében telik. Addig a pontig kell hát tekernünk, ahol a folyókon átívelő híd lábához támaszthatjuk a biciklit. Legyen most ez az emlékhely a győri vasútállomás helyett, melyen átkelve úgy vélhetjük »valójában nincs is halál, csak visszatérés a másik létezésbe».” (Papp Máté, Vigilia)