Csendes Toll jegyzetei
folytatás. Mintha el sem telt volna egy év, minden folytatódik ugyanott, ugyanúgy, sok ismerős arccal. És ez jó, nagyon jó, otthonosság érzése lesz az emberi lénynek Kapolcson, azon a helyen, amihez egészen más volt Csendes Toll viszonya korábban. És ha már otthonosságról van szó, az első napi téma Nagy Medvével a csavargás, a hobóság. Miértek és miért nemek. Önként vagy kényszerből lesz valaki csavargó. És megint jól sikerül a beszélgetés, túl az utazáson, ami inkább döngetés lefelé záróvonalakon keresztül a megnyitóra. És az is olyan, mint tavaly, mint egy úttörőtáborban, mindenki elővezeti a tudományát. Aztán bolyong Csendes Toll a Völgyben, belehallgat ebbe-abba. Néhány ismerősbe belefut, aztán elköveti első napi botlását, méregdrágán eszik vacsorát Katlan Tóninál, háromszor kérdez vissza, hogy jól hallotta-e az árat, azonnal következik is a második botlás, fröccsözés Dresch Misivel, akinek az összes bónja kevés a két fröccs kifizetéséhez, igen, négyszámjegyű az összeg a Fonó udvarban, de a zenéje Csoóri Sándor unokájával kárpótolja Csendes Tollat minden botlásáért. Talán a fröccsözésnek is köszönhetőn Misi meglepően sokat beszél a színpadon, és sajnos CsTnek ott kell hagynia a koncertet, mert kötelezettségei vannak. Naszály Gyurival egy esernyő alatt átvágtatnak Medve és Bandája koncertjére, és jól teszik. Nem csak azért, mert Naszály Gyuri a koncerten meg lesz szólítva 50. szülinapja alkalmából, hanem mert megint nagyon jó passzban van a zenekar. Az egész völgy hemzseg a helyes, szimpatikus emberektől, jó a szemükbe nézni, mintha mindannyian egy közös törzs tagjai lennének, gondolja CsT. Pedig ritkán gondol ilyeneket. És végül, koncert után éjszaka összetalálkozik a tavalyi kedves ismerősökkel. Egészen pontosan odamegy hozzá az egyik fiú, hogy iszonyatosan hasonlít CsT Tom Waitsre (ennyire rosszul néz már ki, tűnődött el), majd kilépve a sötét nézőtérről ismerik meg egymást. Az egri fiúnak még mindig iszonyatosan Tom Waitses hangja van, és helyesen szalajtós természetét is megtartotta. CsT majdnem elköveti a harmadik botlást aznap, maradna még Kapolcson tavalyi egri barátaival, de Medve megjelenik az éjszakában, képletesen hóna alá kapja Csendes Tollat és hazaszállítja Demjanovics Bandi tipijébe, tavalyi bevált szállásukra.
hála. Bandi Házigazdának, hogy megint ugyanazt a kilátást adta a szobához Csendes Tollnak. Az öreg diófára, háttérként a kapolcsi heggyel, ami inkább domb, éppen a megfelelő sáv az ablakkeretben. Hála, hogy reggeli meditációja közben megindul az eső, így a lepedő egy pontja helyett kitalálja CsT, hogy a diófa előtti esőfüggönyre fókuszál. Lassú, kövér, meleg eső.
Hála a Nagy Szellemnek, aki meghallgatta CsT tegnapi panaszát, hogy elsőre rendesen sikerült költekeznie. Ebéd ismét Katlan Tóninál, a Bandával, és lám, rögtön más a fekvése a sültmalacocskának, akit sörben pácoltak. Maga a tulaj fogadja őket, ugrál nekik, mi tagadás CsT élvezi, de egy kicsit szégyelli magát tegnapi bejegyzései miatt. Aztán hirtelen idő lesz, ami munkát is jelent Nagy Medvével, kezdődik a beszélgetés. Egon Benji (tavalyi nevén Bölcs Bölény) nem engedi fizetni, megint.
Hála a Nagy Szellemnek, aki közben idevezette bakonysági indián testvére lépteit. A délután és az este az övé. Nyugodt, laza, középkorú tempóban. Együtt hallgatják az új, gyönyörű helyszínen, egy kúria udvarán Szőke Szabi kvartettjét, majd visszaballagnak a Nagy Medve-udvarba, ahol a Banda éppen kezdi a fergeteges bulit, Ó azok a csodálatos férfiak! címmel. Hát olyan is, kemény, férfias számok váltják egymást. A közönség megőrül, egy Fellini-filmből odapottyantott alacsony, telt hölgy úgy rázza magát, hogy a zenekar majdnem leesik a színpadról. Medve leugrik szóló közben és rokizik vele. Aztán érkezik egy csapat fiatal gimnazista lány, utóbb derül ki, hogy színjátszók, megőrülnek ők is a zenére, Benji nagy örömére, hisz épp előtte teszik.
Hála a debreceni Mancsi törzsnek, bár kevesen vannak, de ismét a teljes törzs, Éva és Laci is megérkezik, jelen van. Szokásos koncert utáni vacsorázás a Malompartban, rozéfröccs óvatosan, magos bundában sült csirke köret nélkül uborkával, tökéletes zárás. A Mancsi törzs magához ragadja a kezdeményezést, nem enged fizetni senkit. Már tényleg szégyelli magát CsT, hogy a Nagy Szellem így megleckézteti tegnapi kifakadása miatt.
Egy dolog maradt csak el, a következő napra. Az Ifjúnak, a Gitárvirtuóznak el kell majd mesélnie Csendes Tollnak, hogy is van ő tulajdonképpen Jász Attilával és viszont.
harmadnapon. Látja isten, hogy CsT áll a napon, és azt mondja neki, ne a földet bámuld magad előtt, emeld föl az arcodat felém, rézbőrű testvérem. És fölemeli, hűvös szellőt küld rá, simogatja vele. Miközben az ablakok letekerve Nagy Medve kocsijában, száguldanak Monostorapátiba, ahol Medve Bandája lakik, és ahova vendégségbe mennek épp. Az Ifjú, a Gitárvirtuóz főz bolognai spagettit, ami igazán remek, hozzá somlai olaszrizlinget lehet kortyolgatni, óvatosan (CsT számára legalábbis), hiszen nem sokára kezdődik a beszélgetés Kapolcson Medvével. Ülnek a szaletliben, szokásosan megy az anekdotázás, amit sajnos a szerzői jogok sérthetetlensége miatt nem írhat le CsT. (Igazán van mit sajnálni!) Közben elkezdődik az indiánüldözés, hogy CsT miért nem vesz részt az anekdotázásban, miért burkolózik csendes mosolygásába. Ez folytatódni fog egészen éjjel egyig. A legnagyobb szeretet jegyében, ezt érzi rézbőrén, különben megsértődne. De mindez csupán terelés, a figyelemé, hiszen megérkezésükkor értesülnek róla, hogy egy zenésztársukat egy másik zenésztársaikat szállító mikrobusz halálra gázolja. És a gázoláson túl, amitől amúgy is összeugrik CsT gyomra, hisz asszonyát és lányát is elgázolta öt éve egy ámokfutó, de ők megúszták (ahogy a cserbenhagyásos gázoló is), ezen túl, hogy a saját zenésztársadat gázolod el: a legszomorúbb dolog. CsTben akkor enyhül valamennyit a görcs, amikor Fassang Laci és Ávéd János Bach Máté passiójának egy tételét eljátsszák Mohay András emlékének ajánlva este. Az idő is megkönnyezi a fiatal jazzdobost, onnantól reménytelenül esik az eső Kapolcson. CsT mégis eljut a Medve-udvar sátrába, ahol védettségben hallgatja végig az eső ellenére is kőkeményen záporozó amerikai bluesokat. Éjfélkor megint vacsora a zenekarral, ahol az üldözés vértelen, de tovább folytatódik az urbánus indián ellen. Majd haza Medvével, több kocsma előtt is megállva egy lehetséges ölelés reményében, hátha Medve névalteregója, közös barátjuk, Földes László Öti és Sanyi Testvér ott mulatnak, de nem bukkannak nyomukra. Akkor majd holnap.
fáradás. Csendes Toll kezd fáradni. Vagyis kezdi magán a fáradtság jeleit felismerni. Vagyis tapasztalni. Mégis. Egyre korábban kel, a diófa-meditáció kicsit helyrerakja, meg a bőséges Bandi-féle reggeli, ma épp Hajós Andrásékkal. Ami vicces, mert előző este Harcsa Veronika Udvarában és Medve Udvarában is egymás mellett ácsorogtak végig. Nagyon helyes pali, annak ellenére, hogy médiasztár. Utána kávézás a legendás öreg körtefa alatt, a korhadt asztalnál, amit Medve nem enged kicseréltetni Bandival, ugyanis ott udvarolt a feleségének, és a Morrison-kötetet is itt írta. CsT ücsörgés és beszélgetés közben rájön, hogy ezek a legfontosabb pillanatok, amiért a völgymunkát érdemes bevállalni. Nem a közönség előtti beszélgetés, a munka, a bulik miatt, hanem ezért. Ezért a néhány iszonyatosan mély pillanatért, amit együtt élnek meg. Lassan felbukkannak a körtefa alatt közös barátaik, Öti, Sanyi Testvér, Citromka. Bandi elővarázsol egy, majd még egy üveg remek rozét, ebéd, beszélgetés. De ez már a közönség előtt Medvével a színház felé fordulásról. Megint előbukkan egy-két olyan történet, amit CsT nem ismert. Na ezért van értelme felvenni az egészet diktafonra. Aztán a Kéknyúl koncert családilag kötelező, mivel CsT unokatesója az egyik szaxis, két napja nősült, és Andrisnak be kell mutatni az ifjú feleséget, akit még barátnőként ismert a rokon indián. Amúgy meglepetés CsT számára a zenéjük, egy remek énekessel bulizenét nyomnak a korábbi instrumentálisabb műfaj helyett. CsT gratulál a másik szaxofonosnak, Ávéd Jánosnak az előző napi koncerthez, amit épp Hajós Andrásékkal hallgattak együtt. Kiderülnek a közös zenei, szellemi gyökerek, Dukay-Gadó, Bakonyság, egyebek. Már jól alakul az este, még bejelentkezik CsT kedves régi fotós barátja, Nagy Medve udvarában találkoznak is. Nagy a pörgés, CsT kicsit izgul, nehogy… De nem lesz baj, elérik a Csigabuszt, egy fröccs a bekötőúti borozóban, és majdnem időben sikerül is lefeküdni. De előtte még belenéz sajnos a tükörbe és egy idegen, öreg indiánarc néz vissza Csendes Tollra. Vagyis fárad.
túl. A reggeli hatalmas és friss lilahagymán túl, amivel az ember megalapozza egésznapi szájízét és leheletét, amit Bandi Gazda gondosan kikészít a kolbászok, szalámik, szalonnák, paprikák és paradicsomok mellé, ami csak egy fél fej, ebből még inkább tudható, hogy kötelező elfogyasztani, túl a baráti látogatáson és ebéden, túl az izguláson, Medve visszaér-e otthonról időben, vagyis a beszélgetésre ott lesz-e, hiszen éjjel lerobbant a kocsija és csak kettőre lett kész Piliscsabán, túl a legjobb beszélgetésen a színházról, túl Gáspár Csámpi váratlan jelenésén, akit CsT boldoggá tett, hogy megemlítette neki, Medve milyen szeretettel mesélt róla fél órája a közönség előtt, túl a remek kakasherepörköltön, túl a hippiudvaron, túl Dresch Misi kétségbeesett hívásán, hogy „hol vagy testvérem”, túl az ő vigasztalhatatlan csalódásán, bánatán, túl remek vendégszereplésén egy népzenekarban, túl Öti megveretésén a Medve-koncert alatt az étteremben, túl Hegedűs Ági szükséges ölelésén a Viharban születtem alatt, túl a gyors protokollvacsorán, túl az éjszakai ücsörgésen Ötit vigasztalva és egy nagyon helyes fiút hallgatva, aki a kedvesét játéknak és illatnak nevezi, túl a hajnali három órán, túl a kapolcsozás ötödik napján, azaz a felén éppen, túl ezen a fájdalmas és gyönyörű napon, végre, minden túl.
szomorúság. Csendes Tollra álmában tört rá a szomorúság halkan és lemoshatatlanul. Menekülve az álomból még korábban kelt, aztán csak feküdt és megpróbált visszamerülni, visszamenekülni az álomba, és észre se vette, hogy sikerült. Újra felébredve néhány óra múlva rájött, hogy nem tudta otthagyni a másik parton a szomorúságot, teljesen átnedvesítette, átitatta a szívét, mint a reménytelenül zuhogó eső minden ruhadarabját. Viszont először Kapolcson kipihente magát. És tudja a szomorúság okát is, de azt nem árulja el senkinek, ettől persze nem lesz könnyebb elviselnie az önmaga által előgördített nehézségeket.
Az idő is pont ilyen, próbálkozik, folyton változik, süt és beborul, mintha utánozná CsT gyors hangulatváltozásait. Pedig. Barátai minderről semmit sem tudva, illetve dehogynem, mindent érzékelnek. Figyelnek rá, vele vannak, Bandi Gazda, Medve, Öti és Sanyi Testvér. És gyönyörű napot töltenek együtt, hallgatják Medve sztorijait a sarki kocsma kerti padján. A többi megy magától. A beszélgetés, ahol Nagy Medve mintha a kocsmai beszélgetést folytatná, ugyanúgy elkalandozik a témától, és például tanári pályafutásáról is mesél, szerencsére. Aztán irány a katolikus templom, ahol az akusztika professzor, Papp Janó tart előadást a szaxofonról, az illusztrátor pedig Dresch Misi. Közben leszakad az ég, reménytelenül ömlik és tombol a vihar, a templom éppen a megfelelő hely, de jön a következő fellépő csapat, és ez már sok, csillapul kicsit a vihar, és menekülés van. A következő kocsmáig, ami tele van ázott emberi lényekkel, köztük néhány költőnővel is, akik szívesen mennek tovább a csendes csapattal a következő borozóig. Ahol WSTibike feleségével, Virággal fut össze CsT, aki elmeséli, hogy ez a kedves bolond, Tibike, aki napokig üldözi CsT-t, hogy adjon neki interjút, az előző nap, Öti megveretésének napján, biciklivel beleszalad LovasiA kocsijába, fejre áll, és most agyrázkódással az ajkai kórházban éli túl magát. Köpni, nyelni nem tud CsT, vagy ahogy Tibi hívja, Tavi. Igyekszik hát érteni a jelzéseket, figyelmeztetésnek veszi. Lassítani, óvatosnak lenni! Iszik egy deci bort Tibike egészségére, majd füstjelzést kapnak, hogy elállt az eső és kezdődik Medve és Bandája koncertje. A Batthyány tér bluesre érkeznek, amit az igazi CsT írt Medvének. Medve megfogadta, amikor 84ezer ember előtt játszott, hogy minél kevesebben vannak az emberek a koncertjén, annál keményebben fog játszani. Most elég keményen kell játszaniuk. És úgy is tesznek. Megint brutális a műsor. Utána vissza Ötihez Dörögdre, felébresztik, kiviszik egy kicsit a borozó kertjébe lelki ápolás céljából, ücsörögnek csendesen egy-két órát éjjel. És CsT a szálláscella sötétjében megmosva az arcát véletlenül se néz a tükörbe, nehogy valaki visszanézzen, alvás.
nyugalom. Ma nem történt semmi. Ez volt a legszebb nap Csendes Toll számára. Későn fekszik, korán ébred, ez a menetrend mostanában. De most aludt volna, kellene neki nagyon, de egy légy, ahogy ezt neki csinálnia kell, piszkálja egész reggel. Felébred, visszaalszik, piszkálás. Odacsap néhányszor, de persze nem találja el. Reggeli meditáció közben a nyitott ablakon át bepofátlankodik egy óriáslégy is, meditál egy kicsit a falon, majd kiröppenne, de egyenesen az ablaksarki pók hálócskájába kerül. Nézi CsT, de meditál, nem tud segíteni neki. Néznie kell, szurkolnia, amíg egyedül kiszabadítja magát. Ezen túl nem történik semmi, a szokásos menet, reggeli, kávé, Völgy Presszó a szokásos csapattal, majd munka, azaz beszélgetés. Kapolcsra nyargaláskor történik csak említésre méltó dolog, Medve felajánlja Ötinek, ha pisilnie kell, használja a színpad mögötti, zenekari vécét. Ugyanis Ötit az étterem vécéjében verték meg. Jól sikerül a beszélgetés, videofelvétel is készül róla, ez is megvan. Az átlagos kapolcsi nap legszebb része következik, több napi készülődés után végre eljutnak BudaGéza kékabroszos konyhájába. És még szerencse, hogy csak most jutottak el, nem három napja, mert akkor azóta ott ülnének Kapolcs legautentikusabb helyén, pontosabban egy paradicsomi helyen. CsT így képzeli el az időtlen és ideális kapolcsi helyszínt. A patakon túl, sűrű növényzet mögött mégis rálátsz a völgyre. Egy korty isteni gyógyfüves pálinka, hisz CsT nem iszik tüzes vizet, csupán az íze miatt, és remek, az eddigi legjobb bort isszák, nem palackozva, nem címkézve, kimérve, köveskáli rizlinget Manci nénitől. Buda Géza pedig fantasztikus fazon, nem azért, mert Csendes Tolltól rögtön egy Jász Attila nevű költő felől érdeklődött. Hanem mert anno saját kezűleg stencilezte Petri György illegális kötetét, az Örökhétfőt, és a legenda szerint Petri tőle tanult főzni. És még azért is, mert éppen aznap reggel kapott levelet Lech Walesától, amelyben megírta Gézának, hogy ki szeretnék tüntetni a lengyel kultúráért végzett tevékenységéért. Hogy pontosan miért, ezt már nem lehetett Gézából kihúzni. A néhány óra két pillanatnak tűnt, biztos, hogy lesz folytatása. CsT e bunueli helynek köszönhetően ki is hagyta Lantos Zoli, majd Erik Truffaz koncertjét is. És csak nagyon picit sajnálta. Medve és Bandája koncertjén a témának megfelelően az ironikus című Irodalom Birodalom műsor ment, ahol is előfordultak újoncok is, akik nem általlották a közönség között előadott Nagyon fáj közben Medve arcába vakuzni, aminek mindig vannak következményei. Az este további levezetése szolid borozás a debreceni Mancsi törzs tagjaival és a dörögdi Csapattal. Ez tűnt a legnyugodtabb és legszebb napnak, mert mintha nem történt volna semmi különös, bár a rendőrautók párban járva jönnek-mennek Bandi Gazda fogadójába éjjel háromkor. Ki tudja, miért.
lassúság. Csendes Toll abszolút minimalizálta a szellemi töltekezést, a Losonci Gábor által újrafordított A tudatlanság felhőjéből csipeget reggelente egy-egy apró részletet. És ez meg is nyugtatja, főként, amikor az ismeretlen angol szerző „a munkának arról a részéről beszél, amely Isten kegyelmével az emberé”. CsT is csupán ennyit szeretne elvégezni. Fölvállalja a közvetítő hírmondó szerepét, ami érzékenységén vagy érzéketlenségén átszűrődik. A jófajta fáradtságra gondol Csendes Toll, ami lecsupaszítja és lelassítja az emberi lényt, ha már több mint egy hete átállt a kapolcsi üzemmódra. Pl. Lemegy a körtefa alá Medvével, mint mindig, és ott találja ef Zámbó Öcsikét teljes stábjával, és végighallgathatja a magyarországi underground-sztorikat kétféle változatban, Medve és Öcsike hangján. Ilyen fogadóbizottságot tud felállítani kedvenc szerkesztőnője fogadására, aki persze nem jön még, nem érkezik meg, tapintatos, mert hátha ezek ketten, CsT és Jász Attila éppen dolgoznak, mert ő ezt is tudja, hogy együtt írnak valamit. A beszélgetésen, ami az igazság témájával indul, beszólnak Medvének, aki felpattan és odahívja a Beszólót, de ahelyett, hogy lecsapná, elmeséli neki a Vidnyánszky-ügyet, de úgy, hogy a Beszóló és barátai is megtapsolják. A Kupp-egylet sztorijáról nem is beszélve, de az irányított kérdés volt, hogy ez a történet is belekerülhessen a beszélgetőskönyvbe. BudaGézánál pedig nem csak egy kiadós záporba futnak bele, hanem egy Rácz Lehel nevű fantasztikus csavargó-figurába, agyagházakat épít és túlélőételeket készít és tanít. Évtizedeken át működtet egy csavargó-kommunát Provence-ban, a cunami után pedig megtanította az agyagházépítést a túlélőknek, azzal a feltétellel, hogy ők további két embert is megtanítanak rá. Gézától rohanás le Cseh Andrisék koncertjére a hippikocsmába, és persze, ott van Éva is, de nagyszülői szerepben, így egy óvatos ölelésre és puszira jut csak idő. Aztán megint a Banda a Medve-udvarban, igen, Vadászat van. Majd ismét BudaGéza, mivel Cseh Tamás-estet szerveznek, ami bőven belenyúlik az éjszakába, hogy a nap, a jófajta fáradtságnak köszönhetően pirkadatig húzódjon.
béke. Beköltözött Csendes Toll szívébe, és nem zárta magára az ajtót, hanem nyitva hagyta, hadd áramoljon ki-be. Öti kezet fog, és kölcsönösen bocsánatot kérnek egymástól Megverőjével. És persze, Medve szervezi meg a dolgot, ez nem csak nekik, mindenkinek nagyon fontos, aki tud az ügyről. Béke a kocsmában, a Völgy Vendéglőben is, ahova minden délelőtt járnak. Egy fiú mögöttük József Attila Könnyű, fehér ruhában című versét játssza, Medve nem bírja ki, leül vele egy kis verselemzésre. A fiú nagyon hálás, azt kéri hadd fizesse ki Medve asztaltársaságának fogyasztását. Medve cserébe meghívja az ő asztaltársaságukat az esti Ez csak rock and roll című gyalázatra. Ott is vannak, és nagyon élvezik. A délutáni beszélgetés katartikusra sikeredik, CsT nem akarja, hogy kizárólag pesszimista dolgokról legyen szó, kipiszkálja Medvéből a Requiem a blusért pozitív toldalékát, a wroclawi esetet, amikor hatezer gitáros a magasba emeli gitárját a Hey Joe eljátszása után. És Az utcazenész című készülő darab újabb befejezés-változatát is előhozza, ahol az egykori sztárzenész hajléktalanná válása után mégis kap egy szuperkoncert-lehetőséget, vagyis egy új esélyt. Medve elérzékenyülése kimerevíti a pillanatot, áll a levegő, nemcsak a beszélgetés fejeződik be, hanem valami, egy folyamatos történés, ami napról napra épült. CsT-t végleg eltölti a béke, innentől bármi jöhet. BudaGézáéknál káposztás csorbát esznek medvehagymás pogácsával, aztán megjelennek Krulik Zoliék is a paradicsomi kertben, majd a Banda koncertje a zúzda jegyében, és megint csak béke a Malompart vendéglő teraszán (hála a Nagy Szellemnek és Medvének ezért is), aztán a Dörögdön a Lőke-kúria pajtájában békésen fröccsözve a lányokkal kibővült társaságban az alvó, feneküket mutató fecskefiókák alatt pirkadatig, megint.
szalagszakadás. Vannak fokozatok, amiket már nem lehet fokozni. Látszólag beálltak már a napi rituálék Csendes Tollék kapolcsi életében. Reggel vagy inkább délelőtt a testi-lelki-szellemi tisztálkodási szokások lerövidülnek, míg a kötelező reggelizőasztal melletti ücsörgések, aztán a körtefa alatti kávézások ideje növekszik. Utána a szokásos informálódás a többiekről, találkozás a Völgy Vendéglő nevű kocsmában. Ahol hirtelen felbukkan egy ufólény, maga sem tagadja, sőt. Egy foga van, csontsovány, százhatvan centi, és ritkuló haját copfban hordja. Elmélete szerint az ufók beépítettek egy 23 centis fémet a mellkasába, azon keresztül kommunikálnak vele. Amiben lehet valami, mivel zseniális módon idegen szavak tömkelegét szórja megállás és bármiféle értelem nélkül egy foga mellett. Medve nem bírja tovább, megállítja, és megkérdezi, mit akar valójában mondani. Erre az egyfogú röviden összefoglalja az ufók üzenetét, mérhetetlenül tisztelnek, mondja. Persze, ez csak egy átlagos kapolcsi nap, rögtön az ufólény után két kárpátaljai zenész ül le hozzájuk, akik elmesélik, hogy lefordították oroszra a Hajtók dalát, és játszották is több helyen az egykori Szovjetunióban. Jön a tegnapi gitáros fiú is, valami fontos és intim dolgot mond Medvének, szerencsére CsT-ék nem hallják, mert sok lenne ez még délelőtt. Lassan pakolgatnak is, mindenféle ön- és egyéb sajnálkozás nélkül, hisz a nap vége nagyon messze van, és jövőre úgyis folytatják. Így nincs nagy búcsúzás Bandi Gazdától sem. A délutáni beszélgetést felveszi ugyan CsT, de elvben már nem akarja beletenni a tervezett könyvbe, gyakorlatilag viszont muszáj lesz. Grillezett húsos-zöldséges búcsúzás BudaGézáéktól. Méltó módon, órákig ücsörögve a kertjében. Móni, Géza felesége elárul egy-két gasztronómiai titkot, pl. hogy a medvehagymakrémlevest kecsketejből készítik, így CsT is ehetne tejérzékeny létére, hisz az csak a tehéntejre vonatkozik. De nem tudja megkóstolni, mert e tíz nap alatt a kecskék teljesen neurotikusok lettek Medve és Bandája zenéjétől, ami fölhallatszik nagyon, és alig adnak tejet, magyarázza a házigazda. Mindenesetre egy hatalmas befőttes üveg medvehagyamkrémet (pesztót) sikerül beszereznie CsT-nek, gyömbéres citromfűszörppel és hét gyógynövény balzsamecettel együtt. Az utolsó koncert megint fergeteges, Matyika bedobja a tavalyi nagy sikert, az Alumíniumedényt, van szégyen és gyalázat, Párizsban szép a nyár, és egy újabb szám, miszerint Senki nem tud semmit öt szólamban. Medve fölajánlja CsT barátainak, hogy őket is hazaviszi Pestre, de ennek ellenére mindegyiküket otthagyja, csak a stábbulin érik utol a Kávézóban. Éjjel kettőkor kiül otthon a teraszra egy doboz sörrel, ezzel készül lezárni a fesztivált, de Öreg Kutyája megelőzi, odaül mellé, és dühösen, harmadszori próbálkozásra sikerrel, leszakítja CsT csuklójáról a minden udvarba tíz napig érvényes karszalagot.
Discussion about this post