I/3. Egyedül Isten képes örömmel eltölteni
Félre mind, szeráfok! Nem kell nyugalmatok!
Félre hát angyalok, s mindaz, mit adhattok!
Tovább megyek, hiszen magam teljessége,
A meztelen Isten kezdettelensége.
I/6. Azzá legyél, ami Isten
Végem a kezdetem, együtt lelek mindent:
Istenben magamat, magamban az Istent.
Fény leszek a fényben, Ige az Igében,
Isten az Istenben, e létteljességben.
I/7. Még Istenen is túlra kell
Magamat kerestem, azt, mi semmi, s minden,
Hol „én” – „te” sincsen már, azt, hogy hol van Isten.
Megleltem, de tudom, mégsem az út vége:
Az Isten felett van, a pusztába érve.
I/8. Isten nem él nélkülem
Nélkülem semmi sincs, Istenben sincs élet,
Így, ha szertefoszlok, vége szellemének.
I/10. Isten: mint én, én: mint Isten
Bár Isten teremtett, mit látok, teremtem.
Ő végtelen, mégsem szárnyalhat felettem.
I/12. Önmagunk fölé emelkedjünk!
Ha időn, s téren túl lendíted szellemed,
A pillanat örök, s önmagad megleled.
I/13. Az ember az öröklét
Időt hátrahagyván, ímhol öröklétem:
Isten belém lépett, Istenbe én léptem.
I/26. A titokzatos halál
Üdvöt hoz a halál, de csak, ha küzdelmes:
Öröklétbe lép, ki benne győzelmet vesz.
I/39. A tökéletlen nyugalom
Aki a pokolban csak a poklot látja,
Istenben, így mégsem talált önmagára.
I/47. Az idő és az örökkévalóság
Idő és öröklét: úgy tűnik, egyenlő,
Hacsak magad nem vagy a különbségtevő.
I/60. A szeretetről
Szeretet és szándék nélkül cselekedjél!
Sóvárgásból tenni? Nincsen rosszabb ennél.
I/61. Isten csak benned születhetik
Szülessék bár Krisztus százszor Betlehemben,
Vagy benned, vagy sehol. Élet, s halál ebben!
I/62. Ami kívül van, rajtad nem segíthet
Gonosztól lelkedet kereszt és Golgota:
Ha nincsenek benned, nem mentik meg soha.
I/63. Kelj fel magad a halálból
Bár Krisztus feltámadt, mégsincs varázserő:
Míg a bűnt keresed, semmit sem tehet Ő.
I/127. Isten számára minden egyenlő
Különbsége nincsen: Istenben minden egy,
Legyen bár csak egy légy, avagy te, egyre megy.
I/145. Belőled származik
Csírája magad vagy: menny is lehet, s pokol.
Nincs kész hely, állapot, mely vár rád valahol!
I/171. Isten nem-kereséssel található meg
Isten nincs valahol, így nem fogod látni.
Tested, lelked kell még előbb leigázni!
I/177. Alapjában véve minden egy
Beszélik: hely, idő, most és mindörökké,
Ám a különlétük nem vált máris köddé?
I/189. Az ember az, ki az időt alkotja
Te lettél idővé, érzéklésed: óra:
Állj meg! Ne rohanj, és nem lesz mutatója!
I/191. Minden legyen, ki Istent látni szeretné
Ki nem maga minden, még semmije sincsen:
Nem lát, s nem is sejti, hol lehet az Isten.
I/192. Aki valóban istenivé vált
Ha végre mindennel azonossá lettél,
Az örök isteni rendbe emelkedtél.
I/269. Istennél minden egyenlő
Istennek mind fontos: Föld tengelyét tartsa,
Vagy pacsirta dalát mindenki hallgassa.
I/276. Egyik a másiknak kezdete és vége
Isten végső végem, ha kezdete lettem,
Létét tőlem veszi, végem Belé vetem.
II/6. A semmi a legjobb támasz
Isten sötétjében már minden megnémul,
Így a csupasz semmit válaszd támasztékul!
II/8. Hallgatással tanulunk
Hallgass kedves, hallgass! Teljes csendben legyél!
Több jót nyújt Isten, mint amennyit szeretnél!
II/114. A teremtmények jók
Szidod, hogy az élet mennyi bajt hoz neked,
Pedig jó felé visz, ha Istent keresed.
II/140. Az önmegtagadás
Győzd le személyedet, így juss magad fölé!
Ekkor Isten nálad marad mindörökké.
II/141. Aki teljesen nyugodt
Míg összeszedett vagy, nyugodt lehetsz, s szabad:
Ekkor Isten, s közted távolság nem marad.
II/142. Te magad legyél az!
Mi az Isten dolga? Ne kérdezd, tedd magad!
Ha késlekedsz, csupán az emléked marad.
II/143. Istenben minden Isten
Istenben mind Isten: bár csak egy férgecske,
Benne épp annyi, mint száz szent nemes lelke.
II/144. Mi a nyugalom?
Hol találsz nyugalmat? Megmondom én hamar:
Ha lelkedben Krisztus: ott él és ott akar.
II/145. Isten lényege
Mi Isten lényege? Nem keveset kértél:
Lényegfelettiség, magasabb a Létnél.
II/146. Isten sötétség és fény
Isten fényes villám, s vak nemlét sötétje,
Kin nem tör keresztül a létezés fénye.
II/147. Az örök kegyelmi kiválasztás
Istentől születvén már nincs mitől félned:
Kiválasztottként vár boldog örökrészed.
II/148. Aki szellemben szegény
Az igazi szegényt nem mozgatja semmi,
Még Isten maga sem tudna érte tenni.
II/149. Minden te magad vagy
Mit kívánsz még külön? Csak magadban keress:
Eget – Földet is, vagy, hogy angyallá lehess!
II/150. Alázatra van szükséged
Szállj magadba, s ne félj itt a villámfénytől.
Az öröklét: villám, gondolkozz e képről!
II/161. Bensőnkben jó lakni
Szellemem szelleme, lényegem: önmagam,
Otthonommá lett, mit magamra kiszabtam.
II/170. A szétválasztásnak végbe kell mennie
Kit semmi sem érint, színaranyként tiszta:
Minden szennyet vess ki, s te lettél a minta!
II/172. Főnixmadár legyen belőled!
Főnixmadár módra, Istenben elégek,
Elválasztottságom, ha Benne ér véget.
II/182. Istennek minden jelenvaló
Nincs előbb, vagy később, s mi holnap történjen,
Mivel lényeg szerint lát örökké Isten.
II/202. Egyedüliként lenni Istenhez hasonló
Ki mindentől külön, egyedül is egész,
Istenné lesz, amint e végső tettre kész.
II/226. A keresztségről (1.)
Bűnös! Nincs varázslat keresztséged által!
Mocskos a liliom, ha bekented sárral.
II/227. A keresztségről (1.)
Nem segít, hogy egykor leöntöttek vízzel,
Míg a sárban turkálsz, kéjsóvárgó szívvel.
II/258. Az örökkévalóság
Időnél hosszabb az öröklét, úgy véled?
Üdvösségtől távol tart még szenvedélyed.
III/228. A lélek szeme
Lelkünk egyik szeme időmértékkel lát,
Örök jelen felé másikkal fordulj át!
IV/10. Az üdv beteljesülése
Csak úgy érhető el az üdv, a teljesség,
Ha a szétszórt létet felszívja az egység.
IV/21. Az ismeretlen Isten
Nem tudható Isten: nem fény, nem szellem Ő,
Nem kéj, nem egy, Istennek sem nevezhető.
Nem bölcs értelem, tett, szeretet, vagy jóság,
Nem semmi, dolog, érzés vagy létvalóság:
Ő az, ki sem te, sem én, sem valami más,
Létem előtt sincs, mert így nincs tapasztalás.
IV/74. Óvakodj a bizonyosságtól
Nincs üdv-bizonyosság, nincs, hogy csak úgy adják!
Még maguk a szüzek* is elmulaszthatják.
IV/77. A szellemi halál
Halj meg, hogy meg ne halj, életeddé legyen!
Ha nem így élsz, nem jutsz túl az enyészeten.
IV/96. Az alak mulandó
A világ alakja véges az időben:
Erőszakkal ne higgy nagyszerű jövőben!
IV/107. A leghasznosabb gondolatok
Mi a legfontosabb? Gondolj halálodra!
Ellenségként tör rád e változás sodra.
IV/151. Az igazi bölcsesség
A menny kapujában nem segít bölcsesség:
Izzó szeretet csak, s életed, mint egység.
VI/205. Az elveszett őrtálló
Lenyilazzák az őrt, ha alszik a vártán,
Csak, ki elég éber, juthat túl halálán.
IV/215. Az időbeliség nem érti az örökkévalót
Tér-idő, míg elméd kalodába zárja,
Istent csak álmodja, hogy örök hazája.
IV/224. Az Egyetlen-egység elérése
Ha kivonulsz végre a sokféleségből,
Istenhez fordulván, az Egységbe érsz föl.
V/15. A kárhozat a lényben lakik
Ha az elkárhozott a mennybe felmenne,
Ott is csak kínlódna, ott is pokol lenne.
V/23. Nem gyors az idő
Fut az idő – véled –, de szárnyalni láttad?
Világlátásodhoz kötött látszat-várad.
V/52. Te magad legyél a menny
Nem visznek a mennybe, kár úgy tülekedned!
Váltig hívod, mégsincs, ha előbb nincs benned.
V/55. Isten nem bünteti a bűnöst
Nem Isten büntet, a bűn lesz szenvedéssé:
Erényed emléke elrothadt vetéssé.
V/63. Istenben nincsenek esztendők
Istennél ezer év: egy pillanat léte,
Mert idő felett áll, s az is, ki ezt értse.
V/64. Magunknak szolgálunk, nem Istennek
Nem Istent szolgálják: böjt, ima, aszkézis,
Ott élnek a szentek, hol szent vagyok én is.
V/92. Isten semmit sem lát előre
Hazudsz, ha azt mondod: Isten lát előre!
Hülye elméd csak e jövőképed őre.
V/127. A lélek az idő felett áll
Lelked örök szellem, időlét feletti:
De kezdettelenné csak most tudod tenni.
V/136. A bölcs számára minden egyenlő
A bölcs elfogadja, csendben, békésen vár:
Isten, vagy önmaga? Egy akarat ez már.
V/148. Az öröklétben minden egyszerre történik
Együtt és egymásban: öröklét hazája,
Nincs előbb vagy később, nincs időbe zárva.
V/174. Amit egy szent tesz, azt Isten teszi benne
Amit egy szent megtesz, maga Isten teszi:
Virraszt, jön-megy, leül, víg, s kenyerét eszi.
V/179. Isten semmi újat nem tesz
Isten semmi újat nem tesz, bár úgy tűnik,
Hisz öröktől kész, mi lenni meg nem szűnik.
V/195. Istent a nem-cselekvésben találhatjuk
Légy nyugodt és szabad! Isten így lesz tied,
Mintsem, ha rohanva izzadt lelked viszed.
V/197. Isten: semmi és minden együtt
Nem taníthatsz másként: Isten semmi, s minden.
Bármi, az még nem Ő, s ami nem, még sincsen.
V/200. Amit szeretsz, azzá leszel. (sz. Ágoston nyomán)
Barátom, mit szeretsz, lesz végállomásod.
Isten, hogyha Istent; föld, ha azt imádod.
V/227. Az egyenlőség
A szentnek egyforma: egészség, betegség,
Hisz Istenben nincs más, csupán létteljesség.
V/233. Amikor az ember: Isten
Istenben Istenként voltam, s így születtem,
Majd magam elhagyván, visszaúttá lettem.
V/261. Isten mindenhol van, mégsem azonos semmivel
Semmivel sem közös Isten valósága,
De az ördögben is rátalál magára.
V/263. A poklot is meg kell ízlelni!
Pokol tornácát is, míg élsz, felkeressed!
A halálban késő: így benn leled veszted.
V/325. Mikor megy végbe a menybemenetel?
Halál, feltámadás? Istennek benned kell!
Másképp sosem jön el a mennybemenetel.
V/332. Hová jut, ki Istenben végzi?
Ha Istenben végzem, csupán visszatértem,
Mert az öröklét volt kezdetem, s lett végem.
VI/20. Ami időleges, a füsthöz hasonló
Füst, mi időbeli, s ablakod, ha nyitva,
Szellemi szemeid a könny megvakítja.
VI/119. Az isteni és az Isten-nélküli kedély
Benned nincs Belőle? Úgy célod nem Isten.
Így marad mindaddig, míg mást értesz kincsen.
VI/128. Aki Istenhez akar menni, Istenné váljon
Isten légy, így tudsz majd Istenhez kerülni,
Istennel csak Isten képes egyesülni.
VI/145. A szokatlan erény
Isten szól: szállj alá, hogy felemelkedjél,
De így cselekedni, nincsen ritkább ennél!
VI/212. Őrült, aki nem hite szerint cselekszik
Csak őrült lehet ki, bár hisz öröklétet,
Teste-lelke mégis az időbe tévedt.
(Fordította: Padányi Gulyás Gábor)
Discussion about this post