2022. május 21. szombat
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Ez bizony egy citrom

2017-12-15
itt: Film
Kezdőlap Film

Antal Nimród első (szerzői!) nagyjátékfilmje óta három filmet rendezett a tengerentúlon. Egy horrort és két akciót. A kezdetben filmművésznek készülő alkotónak bérrendezéseivel nem igazán sikerült felkeltenie (fenntartania?) a nemzetközi figyelmet, mi nézők, a Kontroll nézői mégis bíztunk benne: valami nagyra készül, talán túl nagyra, de ha egyszer nekifog! 2015-ben pedig nekifogott, hogy tizenkét év után először, olyan filmet írjon, amit meg is rendezhet: a magyar kriminológia-történet kiemelkedő alakját, a ma már valóságshow-szereplő és keramikusművész Ambrus Attilát, mindannyiunk hősét, a Viszkist és történetét tervezte megfilmesíteni. Antal Nimród és a Viszkis – a várva várt munka a várva várt történetről. Hát be lett fejezve a nagy mű. A katarzis mégis elmaradt.
A gondok akkor kezdődnek, amikor világossá válik: a film dramaturgiája egy alsó kategóriás amerikai akció és/vagy életrajzi filmé. Főszereplőnk egy bűnöző, akiről a kihallgatás során megtudjuk, hogy szomorú volt a gyermekkora, amit a párkapcsolatával akart kompenzálni, ami miatt lopni kezdett, a nép közben megszerette, de végül elbukott, pont. A történet tehát nincs túlbonyolítva, de ez önmagában még semmit sem jelent, a néző számára viszont hamar kiderül, hogy ez a film bizony iparos munka. Hogy alkotónk nem iparművész, az még nem kellene, hogy lehangoljon minket, egy jó iparos csodákra képes (ld. Steven Spielberg), de sajnos alkotónk, nem az a fajta mester, akiben megbízhatnak a vásárolói, mert olyan széklábat képest alkotni, ami még száz év múlva is székláb lesz, hanem az a fajta, aki a nagy megrendelés idején, ahelyett, hogy azt mondaná: most végre megmutatom, és olyat faragok, amilyet még nem látott a világ, csak annyit mond, hogy áh, ezeknek kimunkált széklábat, minek.
Annak az ezredfordulót jellemző szerzői filmes bátorságnak, amely Antal Nimród Kontroll című filmjét jellemezte, mára látszólag írmagja se maradt, ha egyáltalán. A motivációk és a fordulatok olyan sematikusak, mintha egy amatőröknek szóló hogyan-írjunk-forgatókönyvet-könyvből lennének pauszpapírral kimásolva. A narratíva mindehhez olyan felületes, hogy néha úgy tűnik, mintha ez a film alig tűzne ki magasabb célokat maga elé, mint Ambrus Attila Wikipédia-oldalának megfilmesítése. A Viszkis ebben a filmben nem válik legendává. Habár az elhangzik, hogy jó volt abban, amiben jó volt, de az, hogy hogyan, az nem derül ki. Belső történéseket szinte sohasem látunk: látjuk, hogy a vonat alá kötözve szökik át a határon, hogy kábeleket összekötve szökik meg a fogházból, de hogy milyen arcot vág, amikor törött bokával kell menekülnie, és mit érez, amikor Kata cserbenhagyja, az nem derül ki – a rendező tényeket közöl, röviden tömören, tempósan, akciót-reakció követ, majd gyorsan továbblép. A jelenetek tehát rövidek, mivel klisések – beszélgetések a kemény öreg-zsaru és a flegmatikus jóképű bűnöző között –, hamar olyan érzése lehet a nézőnek, hogy ezt a forgatókönyvet bárki megírhatta volna, aki már legalább egy hétvégét eltöltött a filmplusz csatorna előtt.
A látvány mindehhez képest elfogadható, de ahhoz édeskevés, hogy pótolja a hiányosságokat. Ez nem a látványtervező hibája, hiszen kis hazánkban alig változott valamit a tárgykultúra az elmúlt húsz évben, a középületek, előttük a hamutartók, a villamosok, a nép ruhatára, de még az autók jó része is ugyanaz maradt – bár azt továbbra sem értjük, hogy az első posta-rablás során a kép középpontjában lebegő tűzvédelmi riasztókapcsolót, ha már nem sikerült leszereltetni, miért nem sikerült legalább kikomponálni a képből.
A fényképezés semmilyen. Fényeiben nem próbál meg „hollywoodiaskodni”, ami dicséretes, de néhol túlmagyaráz, mint amikor Attila lenéz a pénzeszsákra, amiben éppen látható a pisztolya, majd a pisztoly visszanéz rá békaperspektívából. Bár ez még nem is okozna fennakadást, de az olyan kiugróan diszharmonikus képmegoldások, mint amikor Miki bácsit és Attilát a homlokuk felől fényképezve láthatjuk beszélgetni, teljesen érthetetlenek.
A klisékre épülő, kiszámítható dramaturgia és a látvány még önmagában nem veszejtené el ezt a filmet, de a legnagyobb szögeket a viszkis film koporsójában semmi sem takargathatja: itt a karakteralkotás hiányosságaira épül a csapnivaló színészvezetés. Az író-rendezőt a karakterábrázolás látszólag olyannyira nem érdekli, hogy még a sokoldalú, sokat látott „nemzetünkszínészei” (Schneider-Gazsó-Csuja) sem (!) tudják kibővíteni a filmre vetett egysíkú képregény-figurákat. Antal Nimród zsaruja morcos, maffiózója ingerlékeny, edzője kemény – de sajnos nem csak mellékszereplői egyoldalúak. Amburs Attilája se kel életre a vásznon. A címszerepet alakító Szalai Bence egy arccal viszi végig a filmet, így a kevés tapasztalattal bíró fiúról csupán annyi derül ki, hogy bár udvarolni látszólag tud, és a kocsmajelenet megformálása sem esik nehezére, a bankrabló hangja harmatgyenge, az első rablás előtti izgalom-játéka hiteltelen. A jó hír, hogy ez mégsem akaszthatja meg a nézőt, mivel szerepe elaprózódik a semmitmondó akcióáradatban. A rendező a már említett filmplusz-esztétikához igazítja főszereplője játékterét, így a színész játéka a film szempontjából szinte elhanyagolhatóvá válik. A partnerét alakító Móga Piroska szintén: a hollywoodi jó-nőn kívül semmit sem kell, hogy képviseljen a filmen. Tapasztalat híján pedig nemhogy a sokat látott szerető-szakító-szülőkkel-viaskodó jelenetsorokat, de még egy csókjelenetet sem képes elhitetni a nézővel. A játék hiányát semmi sem tölti be a filmben. A casting látszólag arcra válogat (a fenti két fiatal színészen kívül mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a rendező ahelyett, hogy a világszínvonalú román színészkínálatból válogatna, az egyetlen románul beszélő karakternek is egy olyan szereplőt választ, aki magyar akcentussal beszéli a nyelvet). Az a fajta szerzőiség, amely a Kontrollt a mai napig körüllengi, a téma, a perspektíva, a karakterábrázolás, és az ezeket mozgató bátorság, ebből a filmből teljességgel hiányzik.
Antal Nimród a magyar filmipar hollywoodi híressége, a technika és a nyugati filmtudás nagykövete, és habár akciójelenetei valóban meggyőzőek, a történet- és színészvezetésre ezúttal vagy nem fektetett elég hangsúlyt vagy valóban nem szerezte meg azt a tudást, amit megszerezhetett volna az alatt a tizenév alatt, mialatt hősének egy egész szakmát sikerült becsülettel elsajátítania.
Sokat vártuk ezt a filmtől, de ha őszinték akarunk lenni, két érdekesebb életrajzi film is készült itthon az elmúlt évben: a Kincsem és A martfűi rém is pozitív csalódás jelenthetett a nézőknek, hiszen karaktereket, korokat, életrajzokat jelenítettek meg több-kevesebb sikerrel, de mégis csak részletekbe menően, sokszor meglepő ügyességgel. A viszkis ezzel szemben nagy csalódás: egy sokat látott alkotó épp-hogy-megüti-a-szintet meséje egy sokat ígérő történetről. Mondhatnánk, hogy ez is magyar narancs, de igazságtalanok lennénk, mert ez nem azért ilyen, mert a miénk. Itt mellényúlás történt. Ez bizony citrom. Ezért ehhez sajnos még jóindulattal is nehéz mosolyogni.

(A viszkis; írta és rendezte: Antal Nimród; főszereplők: Szalay Bence, Móga Piroska, Schneider Zoltán, Klem Viktor, Gazsó György, Csuja Imre; fényképezte: Szatmári Péter; vágó: Kovács Zoltán; látványtervező: Hujber Balázs; zeneszerző: Yonderboi)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Epilógus

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (703)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (101)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

2022-05-21
Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

2022-05-20
Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

2022-05-15
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése