Az egészen tökéletes úriember
A FURCSA LÉNY LEÍRÁSA
Nagyon szép ez a férfi, „egészen tökéletes” úriember, nagyon drága és finom ruhákban, és a testének minden része egészen tökéletesen illeszkedik, meg aztán magas és még izmos is. Ha ez az úr árunak vagy állatnak jön aznap a piacra, biztos, hogy legalább 2000 (azaz kétezer) fontért kelt volna el. Aztán, ahogy megjön azon a napon a piacra ez az egészen tökéletes úriember, akkor azonnal meglátja őt ez a hölgy a piacon, és rögtön megkérdezi ezt a finom urat, hogy hol lakik, de az nem felel, vagyis nem törődik vele. Hát, amikor észreveszi, hogy ez a finom úr, avagy egészen tökéletes úriember meg se nem hallgatja, otthagyta az áruit és elkezdett figyelni az úr után a piacon és az áruit sem adta el.
Aztán, hamarosan az aznapi piacnak is vége lett, és mind az összes emberek elindultak a rendeltetési helyeik stb. felé, és elindult az egészen tökéletes úriember is, a hölgy meg, mert egész álló nap követte a piacon, és most látta, hogy elindul, mint a többiek is a rendeltetési helye felé, akkor aztán követte őt (az egészen tökéletes úriembert) egy ismeretlen rendeltetési hely felé. De ahogy követi az egészen tökéletes úriembert az úton, az azt mondja neki, hogy forduljon vissza, vagyis ne kövesse, de a hölgynek hiába beszélt, akkor aztán az egészen tökéletes úriember elfáradt már a beszédbe, hogy a hölgy ne kövesse, vagyis menjen vissza a városba, és hagyta, hogy kövesse.
NE KÖVESD ISMERETLEN FÉRFIAK SZÉPSÉGÉT
Aztán, amikor már vagy tizenkét mérföldnyire elmentek a piactól, letértek az útról, amin eddig mentek és betértek egy végtelen erdőbe, amelyikbe csak a rettenetes lények élnek.
A TESTRÉSZEK VISSZASZOLGÁLTATÁSA A TULAJDONOSOKNAK; AVAGY AZ EGÉSZEN TÖKÉLETES ÚRIEMBER BÉRELT TESTRÉSZEINEK VISSZASZOLGÁLTATÁSA
Aztán, ahogy mennek ebben a végtelen erdőben, a piacon még egészen tökéletes úriember, akit a hölgy követett, elkezdi visszaszolgáltatni a kibérlett testrészeket a tulajdonosoknak, és kifizeti a bérlés díját. Amikor odaér, ahol a bal lábát kibérlette, kihúzza és visszaadja a tulajdonosnak, és kifizeti, aztán mennek tovább, és ahogy elérnek arra a helyre, ahol a jobb lábát kibérlette, azt is kihúzza és visszaadja a tulajdonosnak, és kifizeti a bérlet díját. Most aztán már mind a kettő lábát visszaszolgáltatta a tulajdonosoknak, így elkezdett mászni a földön, és akkor már a hölgy vissza akar menni a városába, vagyis az apjához, de akkor ez a rettenetes és furcsa lény, avagy az egészen tökéletes úriember nem engedi visszatérni, vagyis visszamenni a városába, vagyis az apjához, és az egészen tökéletes úriember most így beszél: – Mondtam neked, hogy ne kövess, még ezelőtt a végtelen erdő előtt, amelyik csak a rettenetes és furcsa lényeké, és aztán most, hogy már csak féltestű, tökéletlen úriember lettem, vissza akarsz menni, de most már nem lehet, mert vesztettél. Amit eddig láttál, az nem volt semmi se, és most már muszáj követned.
Aztán csak mentek tovább és elértek arra a helyre, ahol a gyomorját, bordáit és mellkasát stb. kibérlette, akkor aztán azokat is kihúzta és visszaadta a tulajdonosnak és kifizette a bérlet díját.
Mostanra már ezen az úron, vagyis rettenetes lényen csakis a feje, mind a kettő karja és a nyakja maradt, és mostanra már mászni se nem tudott csak ugrálni, mint egy kecskebéka, és a hölgy már majdnem hamarosan elájult emiatt a félelmetes lény miatt, akit követett. Most, hogy látta a hölgy, hogy a piacon még egészen tökéletese úriember minden része kikölcsönzött, vagyis kibérlett, és mind csak szolgáltatja vissza azokat a tulajdonosoknak, már nagyon erősen vissza akart menni az apja városába, de ez a félelmetes lény nem engedte.
Aztán, amikor arra a helyre értek, ahol mind a kettő karját kibérlette, kihúzta mind a kettő karját és visszaadta a tulajdonosnak és fizetett érte, és ez után még mindig csak mennek tovább ebben a végtelen erdőben és arra a helyre érnek, ahol a nyakját kibérlette, ott kihúzza és visszaadja a tulajdonosnak, és itt is fizet.
EGY EGÉSZ-TESTŰ ÚRNAK MÁR CSAK FEJE VAN
Most már aztán az egészen tökéletes úriembernek csak a feje volt meg, és amikor arra a helyre érnek, ahol kibérlette a fejéről a bőrt és a húst, visszaszolgáltatja azokat is és a tulajdonosnak kifizeti, így a piacon még egészen tökéletes úriember már csak egy „KOPONYA”, és a hölggyel csak „Koponya” maradt. Amikor aztán a hölgy ezt látta, hogy csak Koponya maradt vele, rákezdett, hogy az ő apja megmondta neki, hogy menjen férjhez egy férfihoz, de ő nem hallgatott rá, vagyis nem hitt neki.
Amikor a hölgy látja, hogy az úrból Koponya lett, már éppen el akar ájulni, de akkor a Koponya azt mondja neki, ha meg is hal bele, akár meg is halhat, de akkor is muszáj, hogy kövesse őt a házáig. Ám amikor ezt mondta a hangja már nagyon félelmetes volt, csak úgy csattogott az állkapocsa, de olyan nagyon erősen, hogy kétmérföldes körzetben mindenki meghallhatta, akkor aztán a hölgy futni kezdett ebben az erdőben, hogy mentse az életét, de a Koponya üldözőbe vette és alig néhány lépésnyire már el is fogta, mivel a Koponya nagyon ügyes meg fürge és egy mérföldet is ugrik egy másodperc alatt. Így fogta hát el a hölgyet: amikor az futni kezdett, megelőzte gyorsan és megállította, úgy tett, mintha fatuskó lenne.
Nemsokára megérkeztek a Koponya házához, ami egy lyuk volt a föld alatt. Amikor odaértek mind a ketten bementek a lyukba, ám ott csak Koponyák éltek. Amikor bementek ebben a lyukba, a Koponya rögtön egy porceláncsigát kötözött amolyan kötéllel a hölgy nyakjához, aztán adott neki egy hatalmas békát, hogy arra üljön, mint egy zsámolyon, és egy magafajta koponyát állított a hölgy mellé, hogy őrizze és adott neki egy sípot, hogyha a hölgy netán menekülni akarna a lyukból. Merthogy a Koponya már tudta, hogy a hölgy meg fogja kísérleni a szökést a lyukból. Ezek után a hátsó udvarba ment, ahol a családja szokott lenni napközben, egészen éjszakáig.
Aztán egy nap a hölgy megkísérlette a szökést a lyukból, mire a Koponya, aki őrizte, megfújta a sípot és a többi Koponyák mind kirohantak a hátsó udvarból arra a helyre, ahol a hölgy ült a kecskebékán és elfogták, és amikor kirohantak, úgy gurultak, mintha ezer benzineshordók görögnének a kemény földön. Amikor aztán elfogták, megint visszahozták, hogy csak üljön rendesen azon a békán, ahogy kell. Ha meg aztán az a Koponya, aki őrizte elaludt, és a hölgy meg szökni akart, a nyakján az a porceláncsiga kezdett zajongani egy rettenetes riadót, ami azonnal felébresztette az őrzőt, és a Koponya-család sok ezer tagjai is mind kirohantak hátulról a hölgyhöz és furcsa és rettenetes hangon megkérdezték, hogy mit akart csinálni.
De a hölgy beszélni nem tudott, mert amint a nyakjához kötözték a porceláncsigát, rögtön meg is némult.
AZ ISTENEK ATYJÁNAK MEG KELL TUDJA, HOL VAN A VÁROS VEZETŐJÉNEK A LÁNYA
Most, hogy a hölgy apja először kérdezte a nevemet, és én megmondtam neki, hogy én vagyok „Istenek atyja, aki ezen a világon mindenre képes”, akkor azt mondja nekem, hogyha a lányát megtalálom és vissza is hozom, akkor megmondja nekem, hol találok a pálmabor csaposomra. Hát, amikor ezt mondja, én örömömben felugráltam és szavát vettem, hogy megmondja, hol van a csaposom. Megegyeztem vele. A hölgy apja és nemzője semmit se nem tudott a lánya tartózkodási helyéről, de azt mondták neki, hogy a hölgy egy egészen tökéletes úriembert követett a piacon. Mivelhogy én vagyok „Istenek atyja, aki ezen a világon mindenre képes”, amikor éjszaka lett egy kecskét is áldoztam a dzsudzsumnak.
Aztán, ahogy kora reggel lett, elküldtem negyven hordócska pálmaborért. Amikor már mind megittam, elkezdtem a hölgyet kinyomozni. Mivelhogy piacnap volt, a nyomozást a piacon kezdtem. De mivelhogy dzsudzsu-ember is vagyok, ismertem én a mindenféle embereket ott a piactéren. Amikor aztán pontosan reggel 9 óra lett, az a bizonyos egészen tökéletes úriember, akit a hölgy követett, akkor megint a piacra jött, és én rögtön láttam rajta, hogy egy furcsa és rettenetes lény.
A HÖLGYET NEM LEHET HIBÁZTATNI, AMIÉRT KÖVETTE A KOPONYÁT MINT EGÉSZEN TÖKÉLETES ÚRIEMBERT
Én aztán nem hibáztatom a hölgyet, amiért követte a Koponyát mint egészen tökéletes úriembert a házáig. Mert ha én hölgy vagyok, biztos hogy én is követem mindenhová, és még mint férfi is irigyeltem, mert ha ez az úriember elmegy a csatatérre, biztos hogy az ellenség nem öli meg és nem is fogja el rabságba, és ha bombázók látnák a városban, amelyiket bombázni akarnak, nem dobnának bombát az ottlétére, és ha ledobnák, akkor a bomba nem robbannék fel, amíg ez az úr el nem megy a városból, mivelhogy olyan szép. Ugyanakkor, amikor megláttam ezt az urat ott a piacon azon a napon, semmi mást nem csináltam, csak követtem a piacon. És aztán, miután olyan sokáig néztem őt órákig, odafutottam a piac sarkára, és sírtam magamnak egy keveset, mert arra gondoltam, hogy engem mért teremtettek így, ő meg úgyis csak egy Koponya, de aztán megköszöntem Istennek, hogy mégse szépnek teremtett, és visszamentem az úrhoz a piacra, de a szépségét még akkor is csodáltam. Aztán, amikor a piacnak vége lett és mindenki a rendeltetési helye felé indult, és ez az úr is, akkor én követtem, hogy megtudjam, hol lakik.
A KOPONYA CSALÁDI HÁZÁNAK KINYOMOZÁSA
Amikor már vagy tizenkét mérföldnyire voltunk a piactól, az úr letért az igazi útról, amin eddig jöttünk és elindult egy végtelen erdőbe, én meg követtem, de mivel nem akartam, hogy meglássa, amikor követem, az egyik dzsudzsumhoz folyamodtam és átváltoztattam magam gyíkká és így követtem. Aztán, amikor már vagy huszonöt mérföldnyit mentünk ebben a végtelen erdőben, elkezdte kihuzigálni az összes testrészeit és visszaadni a tulajdonosoknak, és kifizette őket.
Aztán még vagy ötven mérföldet megtettük ebben az erdőben és megérkezett a házához és bement, de én is vele együtt, mivel gyík voltam. Amint bement a lyukba (a házba), először rögtön odament, ahol a hölgy volt, és én láttam, hogy a hölgy egy kecskebékán ül, a nyakjához egy porceláncsigát kötöztek, és egy koponya áll mögött, aki őrzi. Miután látta (az úr), hogy a hölgy megvan, ment a hátsó udvarba, ahol az egész családja dolgozott.
A NYOMOZÓ CSODÁLATOS MUNKÁJA A KOPONYA CSALÁDI HÁZÁBAN
Amikor aztán megláttam a hölgyet, és amikor a Koponya, aki idehozta a lyukba, avagy, akit én követtem a piactól a lyukig, a hátsó udvarba ment, átváltoztattam magam rendes emberré és beszéltem a hölgyhöz, de az nem tudott válaszolni, csak mutatta, hogy milyen szorult helyzetben van. A koponya, aki síppal őrizte, éppen aludt.
Amikor aztán felsegítettem a hölgyet a békáról, amin ült, meglepetésemre a nyakjához kötözött porceláncsiga rögtön valami furcsa zajt csapott, a koponya meg, aki őrizte meghallja ezt a zajt, felébred és sípol a többieknek, azok aztán mind iderohannak és körbevesznek, a hölgyet meg engem, és amikor meglátnak, az egyik odarohan egy közeli gödörhöz, amelyik teli van porceláncsigákkal. Kivesz egy porceláncsigát a gödörből és aztán csak rohan felém és mind az egész tömeg a nyakamhoz akarja kötni a porceláncsigát. De mielőtt még ez sikerült volna nekik, én azonnal átváltoztam levegővé és nyomom veszett, de én láttam őket. Rájöttem, hogy a gödörben, a porceláncsigákban lehet a hatalmuk, és amikor egy embernek a nyakjához kötözik, akkor az a hatalmukban van, és a személy megnémul.
Egy óra múlt el amióta eltűntem a levegőben, mire ezek a Koponyák végre visszamentek a hátsó udvarba, de a Koponya, aki őrizte a hölgyet ott maradt.
Akkor, ahogy visszamentek a hátsó udvarba, én visszaváltoztam rendes emberré, fölemeltem a hölgyet a békáról, de ahogy hozzáértem, a nyakján a porceláncsiga rögtön ordítani kezdett, amit négymérföldes körzetben mindenki meghallhatott, és a Koponya, aki őrizte rögtön meghallotta és egyből sípolt is a többieknek, akik a hátsó udvarban voltak.
Azonnal az egész Koponya-család meghallotta a nekik szóló sípszót és kirohantak ide, erre a helyre, de még mielőtt ideértek volna, én elmentem a lyukból ki az erdőbe, de alig teszek meg párszáz lépésnyit az erdőben, ők kirontanak a lyukból, én meg még mindig futok a hölggyel. Ahogy ezek a Koponyák üldöznek az erdőben, úgy gurulnak, mintha hatalmas kövek lennének, és rettenetes hang jön ki belőlük, és amikor már látom, hogy rögtön megfognak, vagyis ha így futok tovább biztos hamar megfognak, akkor a hölgyet kiscicává változtatom, beteszem a zsebembe, magamat meg olyan kicsi madárrá változtatom, amelyiket általában „verébnek” szoktak hívni.
Aztán elrepültem, de ahogy repülök az égen, a hölgy nyakjához kötözött porceláncsiga még mindig zajong, és én mindent megpróbáltam, hogy elhallgattassam, de hiába. Amikor hazaértem a hölggyel, átváltoztattam rendes hölggyé, magamat meg rendes férfivá. Amikor az apja meglátja, hogy hazahoztam a lányát, nagyon megörül és így beszél: – Úgy van, ahogy mondtad, te az „Istenek atyja” vagy.
Most, hogy a hölgy már otthon volt, azért a porceláncsiga nem hagyta abba, még mindig rettenetesen zajongott, és a hölgy senkivel se nem tudott beszélni, csak azt mutatta, hogy nagyon boldog, hogy otthon van. Mármost én visszahoztam a hölgyet, de az nem tudott beszélni meg enni, vagyis leoldani a nyakjáról a porceláncsigát, és a porceláncsiga rettenetesen zajongott, így senki nem tudott pihenni, vagyis aludni.
Még nagyobb feladatok várnak megoldásra
Akkor aztán nekiláttam, hogy levágjam a porceláncsigát a nyakjáról, hogy beszélni meg enni tudjon, de minden erőlködésem hiábavaló. Végül megtettem, ami tőlem tellett, hogy levágjam a kötelet a porceláncsigáról, amitől csak a zaj szűnt meg, de a nyakjáról nem tudtam leoldani.
Amikor aztán az apja látta, hogy mennyit küszködök, nagyon megköszönte és újra mondta, hogy mivel a nevem „Istenek atyja, aki a világon mindenre képes”, ezért a munka hátra lévő részét is el kell végeznem. És amikor ezt mondta, én nagyon elszégyelltem magam és így gondolkodtam: ha visszamegyek a Koponyák lyuk-házába, akár meg is ölhetnek és az erdő is mindig nagyon veszélyes, meg aztán nem is mehetek oda csak úgy a Koponyákhoz a lyukba, hogy mondják meg, hogyan oldjam le a porceláncsigát a hölgynek a nyakjáról, hogy megint tudjon beszélni meg enni.
ISMÉT A KOPONYA CSALÁDI HÁZÁBAN
Miután már három napja múlt, hogy visszahoztam a hölgyet az apja házába, visszatértem a végtelen erdőbe, hogy tovább nyomozzak. Amikor már csak egymérföldnyire lehettem a lyuktól, ahol ezek a Koponyák laknak, meglátom azt a bizonyos Koponyát, akit a hölgy, mint egészen tökéletes úriembert követett a piactól a Koponya családi ház-lyukáig, és akkor, ahogy meglátom, rögtön gyíkká változtatom magam és fölmászok a közelben lévő fára.
Hát ott áll két növény előtt, aztán levág egy bizonyos átellenes levelet az ellentétes növényről, aztán a levelet a jobb kezében tartja és így beszél: – Mivel ezt a hölgyet elvitték tőlem, addig, amíg ezt az átellenes levelet meg nem etetik vele, sohase tudjon beszélni – azzal a földre dobta a levelet. Akkor a bal kezével levág egy másik bizonyos összetett levelet az ellentétes növényről és azt mondja, amíg ezt a bizonyos összetettet meg nem etetik a hölggyel, addig sohase lehessen eloldani a porceláncsigát a nyakjáról, és az örökre rettenetesen zajongjon.
Miután ezt így elmondta, ugyanarra a helyre dobta a levelet és elugrált. Amikor már jó messzire elugrált (én szerencsére ott voltam, amikor ezeket a dolgokat csinálta és külön-külön láttam a helyet, ahova mind a kettő levelet dobta), akkor visszaváltoztam rendes emberré, odamentem arra a helyre, ahova mind a kettő levelet dobta, aztán fölvettem őket és rögtön hazamentem.
Amikor aztán hazaértem, rögtön, külön-külön megfőztem mind a kettő levelet és megetettem a hölggyel, és meglepetésemre a hölgy rögtön elkezdett beszélni. Aztán másodszorra odaadtam neki azt az összetett levelet, hogy egye csak meg és ő rögtön megette ezt is, mire a porceláncsiga, amelyiket a Koponya a nyakjához kötözött, rögtön leoldódott magától, de még azonnal el is tűnt. Amikor aztán az apja és az anyja látta, hogy milyen csodálatos munkát végeztem, rögtön hoztak nekem ötven hordócska pálmabort, a hölgyet hozzám adták feleségül, és hozzá két szobát is, hogy velük lakjak. Hát így mentettem meg a hölgyet a piacon még egészen tökéletes úriembertől, aki később csak egy Koponya lett, és attól a naptól a hölgy a feleségem. Hát így szereztem magamnak feleséget.
Fordította: Somló Ágnes
(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)