Lelkeden szárad
.
1. Az álomszövő
Ma úgy leszünk,
mint álom meg a víz.
Tóba merülő napoktól
íbiszléptek mérte,
sószikkadt vályogig.
Lubickolok, szárítkozok,
elnyúlok földnyelved
melegen csillámló iszapján.
Zizzenő palkád közt
varázslatok könyvének
zsendülő rajzait olvasgatom.
Ma Te leszel derengő ágyam,
újhold nádján ringó
szövőmadárfészkem.
Tollal bélelt vackom,
hol fejem álmodra
hajthatom.
.
.
2. Majd ha az eső
Majd ha az eső függönye elpereg,
sugárzó Gyönyörűm, felragyogsz,
futsz csillogó szőlőszemekkel
a hegynek: fel ciprusok kámforában,
fel! hajdani házhoz az út –
majd ha virágba borul a sivatag,
s te ott lebegsz, lelkem
eloldott ladikja, merre
csalitján nyílik a lomb:
lenn, villózó fények csurgójánál –
rózsálló pára a tavon.
.
.
.
(A képek forrása: arcanum.com, mek.niif.hu)
.