Csak délieket ne! – harsogták a szalagcímek,
de a korszellem már idejekorán
bebútorozott a kék-sárga áruházba,
sokszínűség és befogadás,
magyarázták égnek emelt ujjakkal,
amikor felvették a munkavállalót.
Mozgását egyszerű volt lekövetni;
valamennyi kameraszögből
élesen kivehető,
csapzott fekete sziluett.
Előszeretettel tevékenykedett a raktárban,
a visszáruk és a hibás termékek osztályán,
de a bemutatótérbe ritkán lépett,
mert hajlamos volt odaveszni,
hasonlóan a vásárlók zöméhez.
Elég volt néhány hét,
hogy kirajzolódjon a napi rutin:
a munkaidő lejártával,
vagy amikor a sok szőke
húsgolyót zabált,
repesve csúsztatott be
ezt-azt a zsebeibe,
kicsiben kezdte a lopást.
Először nyilván egy imbusz tűnt el,
az meglehetősen kevés vizet zavart,
elvégre nagyhatalomnak számítottak
a hatlapú kulcsok terén.
Csavarok és tiplik következtek,
kábelvezetők, kerékgörgők,
majd méretre vágott lakástextilek.
A hurok akkor szorult igazán,
amikor egy tükrös szekrénymodult
hajtogatott be a hátsó ülésre
és azzal vette hazafelé az irányt.
A rajtaütés során
otthonából előkerült még
néhány kaspó, egy moszkítóhálós pavilon
és egy félig összeszerelt napozóágy.
A rendőrség közleménye szerint
a gyanúsított saját bevallása alapján
épp a NJÄR kollekció megalkotásán dolgozott.
A hatóságok hivatali visszaélés gyanújával
azonnal felfüggesztették az állásából,
és gyorsított eljárás keretén belül
toloncolták ki az országból.
Merész álmainak ellenére
maradt tehát minden a régiben:
Stockholm környékén
évente
csupán négy és fél hónap
fagymentes igazán.
.
(A szerző portréját Szilágyi Dénes készítette)