2021. február 25. csütörtök
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Woody Allen és az öregfiúk alkonya

2017-01-13
itt: Film
Kezdőlap Film

1935. Bobby Hollywoodba költözik, hogy szerencsét próbáljon filmproducer Phil bácsikájánál. Beleszeret Phil bácsi asszisztensébe, a vele egyidős Vonnie-ba. Vonnie Phil bácsi szeretője. Bobby megkéri Vonnie kezét.
A 82 éves Woody Allen új filmje ismét fiatalokról szól. Fiatal színészeket szerepeltet, a nála már visszatérő, elvarázsolt geek-karakter, Jesse Eisenberg főszerepet kap, a Twilight Kristen Stewartja szintén, miközben a Gossip Girl Blake Lively-je megszelídült bombázóként támogatja őket a vásznon. Woody Allen a fiatalok felé fordul, a fiatalságról beszél, a szülei fiatalságáról, Amerikáról, attól az évtől kezdve, amelyben ő megszületett.   
Ha megfigyeljük a hetvenes évek sikeres filmrendezőinek legfrissebb munkáit, a színvonal és a műfaji sajátosságok színes palettája tárul elénk. A nemrég elhunyt Andrzej Wajda munkássága utolsó éveiben a dokumentum- és az életrajzi film felé fordult, Walesa-filmje ugyanúgy egy érett filmrendező felelősségtudatos alkotása, mint Milos Froman Andy Kaufman- és Goya-filmjei. Így állít emléket az utóbbi időben szintén dokumentumfilmben utazó Wim Wenders Salgadoról készített A föld sója c. filmjében; szintén egy másik megközelítésben Scorsese sosem látott igényességgel ábrázolja Jordan Belfortot A Wall Street farkasában. Különböző esztétikákról beszélhetünk, melyeknek eszközei a hollywoodi blockbuster kellékeitől, a történelmi tévéfilmes igényességen át a művészeti igényű képkomponálás formanyelvéig költségvetésben, időben, formában rengeteg ponton elkülönülnek egymástól, mégis egyfelé törekednek: egy emberi életen keresztül bemutatni a múltat; egy múltbéli emberen keresztül bemutatni az életet.
Woody Allen kései munkássága (az eddigi jelek szerint) mégis más. Pályája legutóbbi szakaszát meghatározó Európa-trilógia (Vicky Cristina Barcelona, Éjfélkor Párizsban, Rómának szeretettel) és a hozzá kapcsolható Café Society is a fiatal (fiatalabb) évek, házasságok, együttélések, pályaválasztások körül forog – s habár nincsen konkrét életrajz (így se támpont, se az idős rendezőt segítő fiatal dramaturgok élére csiszolt életrajz-sűrítő koncepciója), így a történetek színvonala is hullámzó –, Woddy Allen a maga módján kortársaihoz hasonlóan az emberről beszél.
(Hogy miért az idősödő rendezők fordulnak az életrajz felé? Talán a filmművészet az egyetlen összművészeti műfaj, amit magántőkéből (értsd: elegendő befogadó (közönség) nélkül) finanszírozni szinte lehetetlen, így a rendezők azon kevés alkalmakkor, amikor hozzáférnek az alkotás lehetőségéhez, vélhetően különleges álmaikat kívánják elsősorban megvalósítani. Ironikus módon negyven év munka után beszélhetnek arról, amiről csak szeretnének – a figyelem, a pénz, a közönség és ami még fontosabb: a technika adott. Az életrajzi film pedig, mint idő- és pénzigényes, de mint el-nem-avuló történet, egy pálya alkonyán régen dédelgetett, megvalósításra váró biztos szerkezet.)
A háromszoros Oscar-díjas Vittorio Storaro fényképezte Café Society maga a tökélyre csiszolt nosztalgia. A tisztára szűrt képeken a leghidegebb színek mellett is mindig megjelennek, hacsak egy finom derítés erejéig is, a folyton hanyatló nap, a „régi szép idők” meleg fényei. Ezzel párosul az a harminc, többnyire jazz-felvétel, ami segít végig megtartani ezt a habkönnyűre kreált álomvilágot. A történetet remek, életszagú beszélgetések (főleg veszekedések) tarkítják. Vacsorák, randevúk, tárgyalások – működő mondatokban. Phil bácsi és Bobby dialógusa a válásról egyszerre életszerűen dramatizált és filmidőre sűrített; Bobby és az escort-lány találkozása kellemesen abszurd és az élőbeszéd hangján szólal meg. Woody Allen helyenként valóban megvillantja mesterségbeli tudását. Mégis biztonsági játékot játszik. A pályája legsikeresebb szakaszát jellemző abszurditás csupán Woody Allen-i motívum, nem a film mozgatója; a rendező nem elemel, inkább ironizál. A fiatalságról beszél, a házasságról, a be nem teljesülő szerelmekről: a film végén azt mondja, együtt lehet velük élni.
Nem kísérletezik, nem újít. Filmje egy Woody Allen-utánérzés. Nem vállal nagyot, csupán mesél, mert még mindig van kedve mesélni. Hangulatot teremt, amiben nem élhetett, remek zenékkel, díszletekkel ábrázol. A Blue Jasmine óta (amely Woody Allen részéről az elmúlt évek legfontosabb filmművészeti munkája, Tennessee Williams Blanche-ának kibontása, Cate Blanchett-tel közösen állított örök szobra az áthidalhatatlan társadalmi osztályok és a midlife-crisis oltárán) a rendező nem igazán oszt szerepet. A színészeknek nem kell megerőltetni magukat, Steve Carell remek filmproducer, Jesse Eisenberg gyakorlott útkereső, Kristen Stewart különleges és törékeny.


Woody Allen újra megmutatja, hogy ezzel az élettapasztalattal, egy fiatal csapattal, a fentebb említett, a két férfi beszélgetéséhez hasonló színvonalú jelenetsorokkal ma is képes lenne példaértékű filmet készíteni. Filmjének mégsem ad súlyt. Ha adna, még bármi lehetne belőle. Pályája alkonyán az összegyűjtött tapasztalatok és a fiatalokkal való szoros együttműködés eredménye akár egy teljesen új, sosem látott színskálájú (mélységű?) Woddy Allen-film is lehetne.
Mert amire Baz Luhrmann eddigi kísérleteiben (Moulin Rouge!, A nagy Gatsby) nem volt képes, az Scorsese-nek a Wall Street-filmben sikerült: egy egyedülálló könnyűzenei anyaggal végigzenélt (felépített), sosem látott univerzumban elmesélni egy jó arányérzékkel megtalált feszes történetet. A hangsúly az új eszköztár és a kifinomult dramaturgia fúzióján van. Ebben a kontextusban a Café Society nem vállal sokat. Pedig megtehetné.
 
(Café Society; írta és rendezte: Woody Allen; főszereplők: Steve Carell, Sheryl Lee, Jesse Eisenberg, Kristen Stewart, Blake Lively, Corey Stoll; fényképezte: Vittorio Storaro; vágó: Alisa Lepselter; látványtervező: Santo Loquasto; jelmeztervező: Suzy Benzinger)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Győrffy Ákos: Jiam-Shid kilenc hídja (részlet)

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (14)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (597)
    • Irodalom & Co. (17)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (41)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

2021-02-23
Forrásponton

Forráspont

2021-02-21
Füstjelek

Füstjelek

2021-02-20
Megjelent az Új Forrás februári száma

Megjelent az Új Forrás februári száma

2021-02-08
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése