A nagy hullám, és ami a hátterében van (nem a Fudzsi)…
Hokuszai Kacusika (1760–1849) japán képíró leghíresebb műve A nagy hullám című fametszet. A művészt apja – mivel egyik ágyasa szülte neki – nem tette örökösévé.
Mary Ruefle
A RÁESŐ
Mátkapár ül nyitott konflisban az esőben,
kéz a kézben várják, hogy elálljon,
kezdődjön a házasság, zavarja őket
az eső, a menyasszonyi fátyol állapota,
a vizes ló sörényének tükröződése
a vőlegény szemében, az eső hideg,
mint a tenger, a tenger mély, mint a szerelem,
az eső nagy cseppekben hull a bőrülésre,
eső pettyezi a kitűzött rózsát a vőlegény
hajtókáján, eső ül a menyasszonyi csokron,
annak fátyolvirágán, eső dobol a kocsis
cilinderén, szaténként fénylik a fekete
úttesten, a lakkcipő orrán, Hokuszai apja,
aki tükörcsiszolóként kereste kenyerét,
Hokuszai apja felhők után les az égen,
Hokuszai apjának fia esőt rajzol egy híd
és a hídon átkelő emberek fölé, Hokuszai
apjának fia órákig esőt fest, Hokuszai apja
tükröt fényesít, az eső hideg, mint a tenger,
a tenger hideg, mint a szeretet, a tenger
szökőárrá horgad, a hullám csúcsánál fehér.
Fordította: Szilágyi Mihály
Mary Ruefle amerikai költő, író és esszéista. Az Amerikai Művészeti Akadémia irodalmi díjasa, a William Carlos William- és a Whiting-díj kitüntetettje.