Egy sajátos író-olvasó találkozó versben elbeszélve:
Billy Collins
KEDVES OLVASÓ!
Baudelaire a barátjának tekint téged,
Fielding szinte bekezdésenként megszólít,
nehogy becsukd a könyvet,
és most én is megidézlek,
szavaim ajtónyílásában álló
figyelő szellem, hallgatag árnyalak.
Pope üdvözöl könyvei között, és levesz
megmutatni neked egy bőrkötéses Ovidiust.
Tennyson bebocsájt öntözőárkos kertjébe.
Yeatsnél meg eltört körtefának dőlsz*
egy felhők alá szorult napon.
De most itt vagy velem,
e papírlap nyílt mezejére költve,
nem zár össze minket szoba vagy ápolt kert,
nem morajlik a korszellem a háttérben,
nem aggat ránk a közerkölcs köpönyeget.
Ehelyett a mi találkozásunk oly rövid és véletlen,
hogy nagyítóval se veszi észre a történelem.
Lehet, hogy ma délelőtt neked tartottam
az ajtót a postán vagy a bankban,
vagy te csomagoltad be a pisztrángomat.
Lehet, hogy melletted sétáltam el az utcán,
vagy te ülsz a szembejövő autó volánja mögött.
Szélvédődről szemembe verődik a napfény,
és mire felnézek a visszapillantó tükörre,
már zsugorodsz – rám rezonáló rokon lélek –,
majd eltűnsz a kanyarban e röpke útszakaszról,
melyen akaratunkon kívül utaztunk közösen.
Szilágyi Mihály fordítása
–
*William Butler Yeats: Az út ajtóm előtt
(Elmélkedések polgárháború idején/5.)
W.B.Y. versei / Európa; Budapest, 2000