A Nobel-díjas brit író a Stacey Kent (ének) – Jim Tomlinson (szaxofonos, zeneszerző) baráti házaspárnak írta e szövegeket. Reggeli a villamoson című lemezüket 2009-ben Grammy-díjra jelölték.
Ishiguro, Kazuo
ÚGY UTAZNÉK MEGINT
Úgy utaznék megint!
Végtelen hosszúnak érzem e nyarat,
és annyi barátom hívott jó helyekre.
Úgy utaznék megint!
Kávéznék időzónaváltástól kábán
egy híres kávéház teraszán
máshol landolt bőröndünkre várva.
Úgy utaznék megint!
Csendre inthetne minket a pincér
számunkra ismeretlen nyelven,
mikor a helyi szokásokról vitatkozunk.
Úgy utaznék megint!
Dugóban ülve félnék lekésni a gépet,
miközben dühít a nemtörődömséged.
Futnék veled fedél alá trópusi esőben.
Úgy utaznék megint!
Ébrednék téves tűzriadóra
egy jellegtelen, túlárazott hotelben,
és újra álomba zuhannék ölelésedben.
Úgy utaznék megint!
De hogyan is utazhatnék megint,
mikor tudom, folyton csak emlékeznék,
újra átélve mindazt,
amitől megszakadt a szívem?
Úgy utaznék megint!
Végtelen hosszúnak érzem e nyarat,
és annyi barátom hívott jó helyekre.
Úgy utaznék megint!
https://www.youtube.com/watch?v=O07nxVSuGPU
OLYAN ROMANTIKUS
Te mindig bírtad az olyan filmeket,
mint a Casablanca és a Dal szívemből,
ahol a bonyolult világ
vagy a kalandvágy
elszakítja az igaz szerelmeseket.
Mikor a hős elszántan hátat fordít
minden boldogságnak, ami rájuk vár.
Te mindig
olyan romantikusnak tartottad ezt,
de én csak szomorúnak…
Annyira rád vall, hogy mikor
leszáll az alkony a kávézó teraszára,
a téren játszó gyerekekre,
és valahol harmonika szól,
azt a pillanatot választottad
hogy hirtelen kimondd,
a Sors elválaszt minket,
és megvond a vállad,
mint amihez nincs mit hozzátenni.
Gondolom,
olyan romantikusnak tartottad mindezt.
Hát én csupáncsak szomorúnak…
Talán most Amerikában élsz,
talán Timbuktuban vagy.
Egy kis részem belül
még ezután sem
szűnt meg várni rád,
feladni a reményt,
pedig totál őrültségnek látszik.
Nem tehetek róla,
de olyan romantikusnak érzem ezt,
pedig szomorúnak kéne…
https://www.youtube.com/watch?v=AJmVb0Whtg0
A JÉGHOTEL
Menjünk a Jéghotelbe!
Te meg én!
A Karib-szigeteken minden tele,
és ez így van rendjén.
Egy időben odavoltam az Antillákért,
de most az Északi-sark lesz a jó.
Menjünk a Jéghotelbe!
Te meg én.
Minden jégből van, tiszta és világos,
az előcsarnok, a berendezés,
még a csillár is.
A termosztát stabil
mínusz öt fokot garantál.
Nincs jobb hely számunkra ennél.
Menjünk a Jéghotelbe!
Te meg én.
A romantikus helyek,
mint Verona vagy Párizs
mindig megtévesztenek.
Csak egy kezdő
bízza rá magát Velencére
meg azokra az álomszerű víziutakra.
És hogy a trópusok mire képesek,
túlságosan jól ismerem.
Szóval, menjünk a Jéghotelbe!
Te meg én.
Végig vastag ruhákba
kell burkolódznunk,
még a gyertyafényes vacsora
melege is veszélyes.
Mikor eljön a lefekvés ideje,
kiterítjük rénszarvasbundánkat,
és lekucorodunk
egy kétszemélyes jégtömbre.
Reggel, ha megvagyunk még,
kint megnézzük, hogy hág a nap
a fagy birodalma fölé,
és az is megtörténhet,
hogy egyszer csak
a jövőről kezdünk beszélgetni.
Szeretném, ha tudnád,
hogy ez nem légből kapott ötlet.
Gyere, menjünk el
abba a jégből épült palotába!
Menjünk el a Jéghotelbe,
a Bahamákon minden tele,
és ez így van rendjén.
Szerintem korai még nekünk
Hawaii vagy Tahiti,
és hogy mikor időszerű,
csak később derül ki.
Menjünk a Jéghotelbe!
Te meg én.
https://www.youtube.com/watch?v=UMrX46HTprk
Szilágyi Mihály fordításai
,