AZ ÉLETET ADÓ TOLL

„A toll feladata: elérni, hogy a kardnak ne legyen feladata”

– beszélgetés Halmai Tamás költővel –

Acsai Roland: Te is olvastad a Hagakurét, a szamurájok kódexét. Én már több helyen elmondtam, hogy számomra mit jelent. Most azt szeretném megkérdezni, hogy számodra mi az üzenete?

Halmai Tamás: Nem vagyok Japán-szakértő, se Hagakure-filológus. De amennyit – süsü 21. századi magyar olvasóként – meg tudok érteni belőle: a tiszta élet módszertanát érthetjük meg belőle. Tisztelet, méltóság, becsület, józanság, alázat, önfeláldozás, fegyelem, hűség, mértéktartás: a Hagakure világában ezek a fogalmak egymás szinonimái.

A Hagakure elsődlegesen életfilozófiának olvasható, szerinted lehet értelmezni vallásfilozófiaként is?

Minthogy egyszerre élet- és halálfilozófia, valóban tekinthetjük vallásbölcseletnek is. Olyan teológiai okfejtésnek, mely – szeméremből? tapintatból? – hallgat Istenről. Ahogy a legjobb versek és a legjobb barátok.

A te művészetedre is hatott a japán kultúra. Most azon kívül, hogy a japán kultúra, művészet, vallás és erkölcs alapjaiban esztétikai kategóriák alapján gondolkozik, szerinted egy európai íróra milyen hatással lehet még ezenkívül?

Ahány író, annyi Európa. S mindenkire másképp hat a más. Ráadásul a „más” itt sok és sokféle: a hagyományos japán fametszetektől a kedélyesen őrült tévévetélkedőkig, az ikebanától a samiszenig és Kitagava Utamarótól Mijazaki Hajaóig széles kulturális horizont – s egy már-már metafizikus ízlésbiztonság! – kápráztat el. Csábít magához. Nyűgöz le. – Engem is.

Mit jelent neked az, hogy a kard toll? És lehet-e a kard is toll?

A toll feladata: elérni, hogy a kardnak ne legyen feladata. Szövetségüket ebben látom. (Ceruzát hegyezni, levélborítékot fölvágni, sárkányos pipafejet faragni: a legügyesebb kardforgatókat erre biztatnám.) – Talán a szamurájtörvényeket sem sérti azt gyanítanom: a harc legmagasabb rendű formája a békesség.

Mi ihlette a rovatban közölt verseidet?

A japán kultúra lényegekre szorítkozó szépsége, tisztasága, otthonos egzotikuma. Az a szellemiség, melyben a világ rendjéért a rend esztétikuma szavatol. (2012-es verseskönyvem, a Szilencium már tartalmazott egy külön kötetre való japán témájú szöveget; azóta vissza-visszatérek ehhez az idegen szellemi hazához. Ébredni jár belém a japán lélek.)

Ki a kedvenc japán szerződ? Illetve milyen könyvet ajánlanál az olvasóknak e témában?

Legkedvesebb keleti szerzőm ez idő szerint Bertók László. S nem csak a Háromkák című „haiku”-kötetéért. Egyre inkább úgy érzem, Bertók egész poétikai kultúrája és költői eszmélete mélyén ott áramlik a csi, ott dobog a zen, ott húzódik a tao. A recepció vakfoltja, hogy erre nincs tekintettel.

Közeles olvasmányélményem, melyet jó szívvel ajánlok, Ruth Ozeki Az idő partjain című regénye. Kedves szórakoztatást nyújt On Sai (Varga Beáta) Calderon-sorozata (a yaoi szamurájokkal), s Szabó T. Anna Kyoko meseregénye, a Senki madara is idevágó csoda (a kötet illusztrátor csodafelelőse: Rofusz Kinga).

Min dolgozol most?

Igyekszem nem „dolgozni”: az írás inkább öröm és szolgálat, gyógyító mulatság. Megváltó játék. Voltaképp – reggeltől reggelig – nyelvet, műfajt, csatornát keresek ahhoz a stilizált fényhez, mellyé az írásaim lenni szeretnének. Az ember igyekszik ügyes stiliszta lenni, ha már embernek ügyetlen. – S a kérdésre válaszolva: verseket (olykor dalszövegeket) fabrikálok, koanokkal/tanmesékkel okítom magam, s regényterveket szövögetek.

OSZAKA ÚRNŐJE

Halmai Tamás versei és prózája

Japán tavasz
Bambuszfuvolán játszik valaki
de olyan halkan nem is hallani
de olyan szépen megállnak a gésák
s függőlegesen folytatják a sétát
Példázat
Kopognak Ajtót nyit Tolongva áll
a küszöbön tízezer szamuráj
Teázni sok túlélni még több
csak szeretni lehet ennyi merénylőt
Rajzlecke
Három vonással lótuszt
kettővel koldulót tudsz
eggyel: a mesék istennőit
eggyel se: minden többit
Egy dicsőséges ütközet
Lezúdulnak a völgybe
mennyi harcos te jó ég
imát imába öltve
minden eltávozóért
védtelen áll a papnő
népe körötte térdel
de akkor új parancs jő
falevél fénypecséttel
a jó ég küldte vagy tán
egy jobb belátás szülte
a harcosok vad kardján
erőt vesz uruk bűne
a szív békével hódít
a szelídség ragályos
hegyek hite adódik
völgyek alázatához
így esett hogy a harcot
eldöntötte a béke
legalábbis a dalnok
Istennek így mesélte
A nevető szamuráj
Kivonja kardját és elássa
elrejti íját s elfelejti
puszta szívvel indul csatába
az ellenséget megszeretni
a támadók előtt letérdel
vállán istenek életével
majd útra kel búcsúzva vértől
s a csodálkozó hadvezértől
Toruko a nevető szamuráj
s egy katicabogárnak szalutál
Holdnéző gyakorlat
Nézni a holdat majd a hold szemével
nézni a szemet mely az égre kémlel
aztán a nézést nézni és nem nézni
végül érteni azt aki nem érti
Keletiek
Tisztán mint a keletiek
finoman egyetlen vonást
ecset nélkül festeni meg
a színeváltozást

Oszaka hercegnője

Inez öltözködik. Reggel van, félhomály, félálom. Kinyitja a szekrényt. Benyúl. És kihúz egy kezet. Felsikolt. A kézhez egy szamuráj tartozik. Hangosabban sikolt. A szamuráj illedelmesen előlép és meghajol. Inez elájul.

A szürreális vendég akcentus nélkül beszéli a nyugalom nyelvét. Inez arra eszmél, hogy nem fél. Inkább csak kíváncsi.
– Mire véljelek? – tapogatózik.
– A nevem Toruko. Szamuráj védőszellem vagyok. A szolgád, Inezo-szan.
Inezo-szan eltűnődik. Az előbb még Inez volt, egy tizenhat éves gimnazista, most pedig szolgája van, mint egy japán úrnőnek.
– Miért? – kérdezi.
– Mert japán úrnő vagy.
– Nem vagyok.
– Egészen pontosan Oszaka hercegnője.
– Dehogy.
– De igen.
– Ugyan
– A karmikus vérvonal egyértelmű.
– Úgy érted, hercegnő reinkarnálódott bennem?
– Az istenek értik úgy.

– Őseid háza a Nevető Szamurájok Völgyében állt. Akarod tudni, honnan kapta a völgy a nevét?
– A zokogó gésákról? – csücsörít Inez ártatlanul.
– Nem teljesen – hökken a falig Toruko.
Inez csak most ijed meg.
Egy humortalan szamuráj!

– Ez a csíkos zokni méltatlan egy hercegnőhöz – rendszabályozna a szamuráj.
– S egy csíkos zoknis hercegnőhöz? – vigyorog az úrnő.
Toruko meghajol. Olyan mélyen, hogy Inez attól tart, Ausztráliában bukkan ki a feje.

Aztán összecsiszolódnak. Tanulnak egymástól. Megtanulják egymást. És boldogok a titkos szövetségben. – Lám, nem kell sok az új élethez: elég egy szekrényből előcibált szamuráj.