Rehab-napló
Két és fél
héttel a műtét után állva pisilek, mankók nélkül természetesen, de a magasított vécémbe. Katartikus pillanat.
A kiszolgáltatottság
ot nehéz megszokni. Rá vagyok kényszerülve a szeretteimre, mert nem bárkinek engedem meg, hogy segítsen. A barátaimnak, a testvéremnek, a sógoromnak. De azért napi szinten hatalmas dolog, amit öreg barátom, Fehér Sólyom művel, jön reggel, behozza az éthordót, megeteti a kutyát, fát hord be, befáslizza a lábamat, majd felsöpör.
Három
héttel a műtét után felporszívózok, kedvenc pókocskáim, és fekete szőrhullató fiatalkorú barátnőm után, aki továbbra is az emeleten alszik, mert ott szokott velem, és nem tudott átállni a lenti, csökkentett üzemmódba, amitől viszont háromheti kutyaszőrt kell a lépcsőről eltüntetnem, ami mankóval nem megy, így felhívom a gyógytornászomat, szabad-e porszívóznom. Lépcsőn. Mankó nélkül. Szabad, bár nem egyszerű dolog, lefelé továbbra is egyesével kell araszolgatnom, fölfelé viszont váltott lábbal. Hol sikerül, hol nem. A porszívózás viszont igen. Újra megcsodálom pókocskáim munkáját, ha nem lenne ciki, ott hagynám kreatív hálócskáikat. (Jaj, és hogy szeretik a meleget a kis pókocskák, a kemencét gyönyörűen körbeszőtték, de aztán jött a gonosz mankós ember hosszú porszívócsővel, és tönkretette az alkotásukat.)
Az alvás
még mindig nem megy rendesen. Csak darabokban, töredékesen. Ha nagyon fáradt vagyok, néha már megy háton is, de inkább félig fekve-félig ülve. Egy hatalmas párnát a combjaim közé szorítva aludhatok a műtetlen oldalon, de az olyan, mintha a combjaimmal szorítanék valakit, aki moccanni se bír. Szinte megfojtom a lényemmel. Gondolom, ilyet érezhetett a volt feleségem is évekig, mielőtt elmenekült tőlem. (Ijedtében még azt se merte megkérdezni a baleset, majd a műtét után, hogy.) Valamennyit azért oldalt is tudok aludni. Ha már úgy se jó, hasra lehet fordulni végre, viszont nyújtott lábbal kell feküdni, nem lehet felhúzni semelyik lábat, pedig hason meg csak úgy ment az alvás korábban. Mindez rosszabbul hangzik, mint a valóság. Éjjel háromkor felkelni, ha nem megy az alvás, nem rossz. Bármit lehet csinálni, kivéve, ha itt alszanak a gyerekek, akkor azért nyugiban kell lenni, mert ők tudnak aludni a jó hegyi levegőtől. Felkelni, olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni, vagy csak nézni, bámulni ki az éjszakába, ahogy a Hold reflektorként világítja be a kertet. Hajnalban aztán jó mélyet lehet aludni, fél éjszakával felér az az órácska. Esetleg ebéd után is engedni, hogy egy kicsit lecsukódjon a szemem, isteni az a félórácska is. Így lehet bírni az éjszakázásokat.
Hegyi
túrát csináltam mankóval annak örömére, hogy gyönyörű tavaszi idő volt, és nem lehetett nem kint lenni. November közepén ez elképesztő jó idő, a Napnak még van ereje, a fények gyönyörűek, amilyenek csak zseniális képzőművészeti alkotásokon szoktak lenni. Elindultam kicsit fölfelé az úton, a kaput sarkig tárva, a házat nyitva hagyva, hiszen csak pár száz métert megyek. De nem lehetett megállni. Menni kellett, és a Fehér Sólyom által készített pléhkrisztusnál kicsit hezitáltam, aztán elindultam hozzá a gyümölcsfák, majd a szőlősorok között a megszokott ösvényen, Kutyával és mankóval. Fel a Hegyre.
A kutyák
kal törődni kell, foglalkozni, akár a nőkkel. Vagy fordítva is lehetne mondani. És nem is akármikor, amikor ő szeretné. Tehát majdnem mindig. Kimegyek az éthordóért reggel mankó nélkül először, rögtön veszi a dolgot, hozza oda a labdáját, incselkedik, picit kell rájátszanom, hogy üldözöm. Boldogan száguldozik a labdával, néha megijesztem, a szél forgatja körülöttünk a lehullott leveleket, minden asszisztál a játékhoz. Első lánykutyám már egészen nőiesen viselkedik.
lepke
Egyik egészen lehetetlenül meleg késő őszi estén, amikor már korán korom sötét van, egy kis barna lepke szálldosott a bejárati ajtó körül, ahogy kinyitottam és a Kutyát hívtam be, aki valahol az óriástuják alatt szimatolt. A kutya nem, a lepke viszont hívatlanul bejött, nem akartam kirakni, hadd éljen néhány nappal tovább. Az ágyam fölötti falon aludt el. Reggelre a zuhanyzó csempéjén ücsörgött, nem zavarta a fröcskölő víz, naná, hiszen figyeltem rá, nehogy vizes legyen. Napközben a zuhanyzótálca alján iszogatott. Aztán eltűnt. Este több mint másfél tucat hasonló lepke üldögélt kívülről a két konyhaablakon elosztva.
köröm
Nem nagy öröm, ha az ember nem tudja levágni a körmét, nem tudja felhúzni a zokniját. A zoknival meg lehet küzdeni egy fél óra alatt, a köröm nehezebb ügy. Arra nem lehet megkérni öreg barátodat, vágja le. Vagy a látogatóba érkező kedves hölgyismerőst, annyira mégsem kedves. Növöget hát a lábköröm, távolról nézem minden nap. És azt veszem észre, hogy a nem műtött lábamon jobban nő, legalább kétszer olyan hosszú, mint a másikon. Elgondolkozom. A csípőprotézis beépülése az eredeti rendszerbe ennyi energiát visz el, hogy még a köröm is lassabban nő azon a lábon?
Mókus
szalad a diófán, barna, nem fiatal, gondolom, mert kicsit viharvert a farka. És nem fél a Kutyától, aki alatta ugrál, mert nem látott még ilyen lényt, de a mókus nem izgatja magát, a szajkók által ott hagyott diókat nyugodtan megtöri és megeszegeti. A Kutya közben eszét vesztené, de rájön, hogy nem érdemes. Néha én is pontosan így vagyok a mindennapi dolgokkal, eszemet vesztem az emberi hülyeségtől, de rögtön rájövök, csak magamat fárasztom vele. Ülök a konyhában, süt a nap, baromi hideg van kint, bent duruzsol a kemence, minden rendben, a Kutyát és a mókust nézem.
holdsör
Az előző életemben előfordult, a baleset előttiben, hogy éjszaka, ha hazajöttem az utolsó vonattal és feltekertem a Hegyre, annyira felébredtem, hogy ültem a kisházam felső ablakában kialakított kuckóban, néztem a Holdat és a csillagokat, és a nagy tekeréstől megszomjazva egy dobozos sört kortyolgattam. Pár napja, majdnem egy hete iszonyatosan megkívántam egy dobozos sört. Talán túl jó borokat ittam, talán kezdtem gyógyulni, és ezt a régi ablakban sörözős érzést vágytam vissza. Mivel azonban nem mozgok önállóan sok-sok hete már, így nem volt söröm, hisz boltban se jártam. Ma viszont, vagyis még tegnap, Öreg Barátommal elugrottunk anyagbeszerző körútra, megvettem mindent, ami két hónap alatt elkopott. És erős felindulásból vettem három kis dobozos (0,33-as) pilzner típusú sört. De olyan hideg volt még napközben is, hogy eszembe se jutott meginni, csodálkoztam is magamon, miért vettem egyáltalán. Éjszaka, annak ellenére, hogy egyre biztosabban fordulok egyik oldalamról a másikra, nyugtalanul aludtam. Eszembe jutott a Hold. Mondtam késődélután a barátomnak telefonban, nézze meg a Hegy másik felén is, látja-e milyen hatalmas és gyönyörű. Nem látta, ő még a naplementénél tartott. Kinéztem éjszaka többször félálomban az ablakon, és láttam, hogy a Hold ezüst reflektorával bevilágítja az udvaromat, a kis nyírfát, és szemben a dombon a kifakult árvalányhajat. Hajnali fél négykor aztán felkeltem, valami nyugtalanított, csendben fel akartam osonni az emeletre, de Árnyék már jött elém. A fölső ablakkuckó előtt elámultam. Mint egy kirakat, ki volt világítva a kert fölső része, talán még azt is láttam volna, hol ásott az éppen szülinapos Kutya. De nem azt néztem, az eget. És megkívántam a sört.
csonttollúak
Megérkeztek a csonttollúak. Ezek az északról csapatostól lefelé, egyre délebbre, melegebbre húzódó gyönyörű, de nem díszes madarak jelzik, hogy velük együtt hamarosan megérkezik az igazi hideg, a tél is. Vagy fordítva, ők érkeznek a hideggel.
Zokni
t próbálok húzni a műtött lábamra öt hét után, de eltart még mindig egy jó ideig (öt-tíz perc), mire sikerül felügyeskednem a lábfejemre valami irtóztató akrobatamutatványok után. Már majdnem gyógyult vagyok hivatalosan, de ez sarkalatos (sic!) pont, nem tudom, hogyan is lesz majd ezután. Meg kell tanítanom a Kutyát, vagy társulnom kell valakivel, aki minden reggel segít. Úgy tűnik, a Kutya az egyszerűbb megoldás, eddig mindent megtanult, jót-rosszat, hátha ez is megy majd neki. Maximum bekerülünk a rekordok könyvébe.
Szerelmes
lettem egy gyönyörű fekete nőbe. Nem, most nem a kutyámba, ő még mindig kiskorú, egy festőnőbe. Amikor először láttam a félmeztelen portréját, már el voltam alélva. Gyönyörű volt a kép és gyönyörű volt a nő, minden arány és mérték. A melleiről külön ódát kellene írni, nem szabályosak, de természetesek, a festményen persze, és találtam róla fotót is, éppoly kívánatos volt. Amikor megtaláltam a félmeztelen portréja előtt álló festőnőről készült (horgolt fürdőruhás) fotót, azonnal kész voltam. Mit számít száz év, gondoltam és éreztem, ahogy hevesebben ver a szívem.
madarak
Pár hete bekopogott egy cinke az ablakomon, ami nagy bátorság, eddig nem nagyon mertek bejönni a terasz alá. A régi háznál is mindig be szokott kopogni ősszel a konyhaablakon egy csuszka. Hogy adjak kaját. Most nem adtam, úgy ítéltem meg, még nincs hideg és találnak élelmet. Aztán pár nap múlva beszórtam a Kutya által szétrágott diók belét a régi házból elhozott etetőbe. Elfogyott. Azóta nem láttam a cinkéket, pedig most már tényleg nagyon hideg van, fagyott minden. Hiába vettem madárszotyit, nem ették meg a tegnapi adagot sem. Megsértődtek.
Megjöttek
, ahogy leírtam őket. Nem csak esznek, játszanak is a fiatal nyírfán, ahova az etetőket raktam. Cinkék, és a szerintem városból velem együtt felköltözött egyetlen csuszka. Nem merek kimenni a kapuhoz az éthordóért…
fűkasza
Kinn maradt a teraszon, rászáradt fűvel, letakarítatlanul. Abban a reményben, hogy decemberben, ha lesz még olyan idő és lehet már fűkaszálnom, vagyis néhány kilót emelnem és bot nélkül mennem, lekaszálom a hátsó kertet. December 1-e van, hezitálok, nem megy-e tönkre kint és lesz-e még ilyen jó idő, mint a napokban, hogy lehetne. Szabadna. Fűkaszálni.
elvek
Fiatal korom óta tartom magam az elveimhez. Egyszer engedem magam hülyére venni, nem balhézom, intelligens vagyok. Ha jól finanszírozott állami közintézmény nem fizeti ki a tiszteletdíjamat. Például. Iskola és könyvtár teljesen más eset, az szolgálat. Nemrég volt egy ilyen esetem megint, és büszke voltam magamra, még mindig az elveim szerint élek. Nem vállaltam a reprezentatív, fizetős, de részemről grátisz szereplést.
nade
Reklamáltam az egyik telefonos cégnek, aki internetet szolgáltatott a régi házba, hogy a tévedésből kiküldött csekkeket tévedésből befizettem. A reklamációt felülvizsgálták, és kiderítették, hogy valóban megszűnt a szolgáltatás hónapok óta és ők mégis kiküldték a csekkeket, mindegy, ennek ellenére én tartozom még 1000 Ft-tal, de azt elengedik nekem a megnyugtató rendezés érdekében. Előveszem megnyugodva a festéket és harci jeleket rajzolok az arcomra. Ha csak a nevüket is meghallom még egyszer, a kisbalta is elkerül a fatárolóból, és rálépek a hadiösvényre.
Hajnali
fények, boldog vagyok, hogy láthatlak benneteket, hogy ezt a földöntúli ragyogást ma is megérhettem, ámen.
meglepetés
A régi házból átmentett és életre kelt kaktuszokat behoztam pár hete telelni. Az egyik cserépbe már az új kertből betelepült pár, számomra ismeretlen növény. Kedvesek, ártalmatlannak kinézők, hagytam hát őket. A kiülős, a lépcsőfeljáró melletti ablakba tettem a kaktuszokat, szépen fordulnak is a fény felé, jó nekik, látom. Az ismeretlen növények pedig mára kicsi kék virágokkal leptek meg.
kutyaálom
Hat hete, vagy hatodik hete figyelem a Kutyám gyötrődését minden este. Bent alszik a házban, mióta hűvösebb az idő. (Kutyaháza, a bélelt, méretes lakás is lassan készül.) Korábban megszokta, hogy mindketten fent alszunk az emeleten, én a földön lévő japános matracon az alkóvban, ő az alkóv előtt a szőnyegpadlón. Mivel a műtét után lent kellett aludnom az alsó részben, a Kutya minden este gyötrődött, hol aludjon. Eleinte ösztönösen fölment, gondolta, majd én is felmegyek. Később rájött, hogy nem. Ezért este lefeküdt az ágyam mellett a szőnyegre, és várt, de egy idő után feladta, és felosont az emeletre, a megszokott helyére. Lassan teljesen összezavarom majd, hisz napokon belül felkerül az ágy az emeletre és újra az alkóvban fogok aludni.
körömvég
Egy hete készülök befejezni ezt a naplót, hiszen a rehabilitáció hivatalosan véget ért, mondta dunaszerdahelyi orvos barátom, miután megröntgenezte, az ő szavával, megröggenyezte a kicserélt szerkezetet, és rendben találta. Azt gondoltam, körömvágással igazolom vissza megállapítását, de azért az nem volt olyan egyszerű. Ma reggel viszont sikerült, tehát itt a vége a szövegnek. Is. A köröm meg hadd nőjön újra. Az dolga. Nekem meg az írás. Vagy a hallgatás. Mikor melyik.
Discussion about this post