(szorong)
harmadik levél, pócsmegyer,
huszonegy március három,
szerda, hajnalban teát főz
a végtelen neve, sárga
páragőz simogatja meg
a méla gondolat hasát,
zsálya és hárs alaktalan
illata tölti be álmos
testek ismételt ritmusát
A teremtés első napja. Pócs-
megyer, huszonegy január
tizenkilenc, kedd. A férfi
úgy tesz, mintha naplót írna.
Megosztja velünk a (papír-
sivatag) gondolatait, a nyíl-
vánosság elé tárja érzelmeit,
gyöngyöket szór disznók elé
a sárba, meghajol. Miközben
(szorong) keresi a kifejezés meg-
felelő eszközeit, mintha elgon-
dolhatatlan volna némely gon-
dolat. Logikusan ebből is kö-
vetkezik valami. Pontatlanul
idézi a hallgatást.
gondolat, pócsmegyer, huszonegy
január tizennyolc, hétfő, ha
nem beszél a hallgatás, halott
betű a néma könyv, lehettem
volna néma kert, halványodik
a hallgatás, de tudja jól, hogy
létezik az értelem a csönd
mögött, angyalt ha rajzol
néma szűz, gyermekkorom
szent tévedés, verset nem ír
a gondolat, jelekkel szórja
csak tele a létezést
A teremtés második
napja. Pócsmegyer,
huszonegy január húsz,
szerda. Mindenkinek
a halálodról mesélek,
a holtaknak is. Azt
hiszem, ha élnél, nem
örülnél ennek. Szégyellem
magam. János evangéliuma
szerint a (kútnál) nővel
beszélt a hallgatásról.
Szavak nélkül teremt.
második levél, pócsmegyer,
huszonegy március kettő,
kedd, tévedés, ha elkever,
hiba, ha megtörténhet ő,
a létezés neve halott,
vidám vagy itt, szomorú ott,
csak könnyedén, táncolva lép
az ég felé a néma nép,
mély gödröt ás a csöndkirály