Hellmut Seiler Németországban élő költő, szatíraíró, műfordító. A Brassó megyei Kőhalomban született 1953-ban. Germanisztikai és anglisztikai tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd Marosvásárhelyen tanított. 1988-ban telepedett ki Németországba. Irodalmi munkásságát több díjjal is kitüntették, pl. a Würth-díjjal (2000) és az Irseer Pegasus díjjal (2003). A Német Írószövetség és a Nemzetközi PEN tagja, 2014-től az Exil-PEN főtitkára. A kivételes tehetségű bánsági német költő emlékére 2019-ben megalapította a Rolf Bossert-emlékdíjat. Két legutóbbi verseskötete: Schwebezustand. Melencolia (2021), Gnomen, Gedankensplitter und lyrische Launen (2020). Verseit több nyelvre is lefordították. Műfordítóként is termékeny, 36 kortárs román költő verseiből közölt válogatást Schwebebrücken aus Papier (2021) című kötetében.
A jelen válogatást Hellmut Seiler verseiből Benő Eszter fordításában, előkészületben lévő műfordításkötetéből közöljük.
.
Vendégek
(Gäste)
.
Jürgen Brôcan-nak, 2021 februárjában
– Karl Mickel emlékére –
.
Vendégek érkeztek, hívatlanul, messziről,
– és mindez zárt határok mellett! –
talán havasi pityerek, Skandináviából vagy Nagy-
Britanniából, elvitatják a hazai rigóktól a
madárberkenye élénkkeserű bogyóit.
Bontsátok le a ködfalat, a világot,
változtassátok meg, igen nagy szüksége van rá!
Miközben a Henrikek, Fülöpök és Frigyesek,
a Bátrak, Nagyok és Szépek egymást váltják,
szétmorzsolódnak a keleti és a nyugati tömbök
a lábam alatt; és maga a jelen
– mínusz tizenegynél, fénylő napsütésben –
a tökéletesség oly fokát éri el,
amely már nehezen elviselhető.
.
Játékok
(Spiele)
Szomszéd gyermekek, nem ismertük közelebbről egymást,
néhány szó után váratlanul a lány fáskamrájában
találtuk magunkat, a fűrészporhalom mellett,
fadarabkákkal, melyeket műszereknek neveztünk,
és gondosan a földre terítettük, hogy megvizsgáljuk,
mi az, ami Astridon lázas kíváncsiságomat csillapítaná.
Amikor hirtelen egy nagy árnyék vetődött ránk, már
késő volt szétrebbenni, jobb fülem forrón
apja nehéz mesterember-kezében, másik keze
az arcomba sújtott – és ismét váratlanul
az utcára kitaszítva tértem magamhoz.
Arcom égett, mögöttem évszázados
rendszabályzat sivított, csikorgott, rikácsolt,
– és a kőhalmi vár fölött méltóságteljesen
tornyosultak az első viharfelhők.
.
Micsoda élvezet!
(Welch ein Genuss!)
Tatjana Kuschtewskaja-nak, betekintve az orosz cárok konyhájába
Az elengedhetetlen
– nyírfajd gyöngyházkagylóban, szarvas-
gombával töltött pacsirtanyelv, korlátlan mennyiségben –
az élethez.
És a felesleg a meghaláshoz.
.
Ahogyan régen a lovagok
(Wie früher die Ritter)
Ahogyan régen a tornajátékon
a lovagok leengedték a sisakrostélyt
mielőtt egymásnak rontottak volna
úgy tesszük fel ma találkozások előtt
a maszkot.
.
Fordította: Benő Eszter
(A rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)