3
az utca úgy fogad magába mint egy postaláda
a megszokás kopott ing a válladon
hű kutya az utca lábadnál hever
s a levegő megül a háztetőkön mint egy futószőnyeg
levél vagy tehát s az utca postaláda
sorsod küldemények gépi elosztója
eljuttat a címre amit agykérgedre írtak
hát haladsz a házak tövén mint megannyi színes kötény péknék derekán
de másvalaki illeszti a tekinteted feszes íjhúrokra
a zajok vadul nyaldossák a halántékod vérereid
újságárusnő kínálja a reggel híreit
ó! a hírlap csupa csipke illik melankóliádhoz
lindbergh épp egy szivárványt vont amerika s európa közé
a párizs-marseille expresszen megöltek egy stratégiaprofesszort
a kenyér ára tíz centime-mal emelkedett
de a levegő egy zászlót lenget szempilláid között
és egyenes minden magány akár a gyárak kürtje
a külső kerületek nedvvel telten lüktetnek ahogy a petefészkek
a csillagok látványa felkavar és megrémít
a nő egy teljes kontinens ott halad előtted
és íme casablancában vagy nincsen munkád
ládák gurulnak szerteszét a kikötőben mint a pénzérmék
erős olajszag és süvítésbűz tölt be mindent
te csak haladsz tovább a vér egyenleteit követve
a levegő hajszálai közé árbócok és kötélhágcsók akadtak
úgy díszítik akár az indián törzsfőnököt a sólyomtollak
íme a gyapotbálák s gabonahalmok csupa amulett
megcsörrennek a csillagok a vízi ezüstkészleten
egy halászbárka felmetszi a vénák nádasát
de egy plakát csak melyet frissen festett egy hajózási társaság
tétováznak a léptek dobhártyák
és mégis felkönyökli magát a nap az égen
egy mosoly lendülete a nyolcadik emeletig röpít
minden egyes szó egy teljes dosszié nem más az ég sem
szélsebes írógép az álom
távolodik közeledik már a csönd akár egy erdő
4
vérünkbe rothadt gyümölcsök hullnak
homlokunk alatt a méregben madarak oldódnak fel akár a gyöngyök
pókok szövik a visszatérés útvonalát a gleccserek csipkemintái közé
a felejtés kovácsműhelyében lángok csapnak fel elolvad minden találkozás és felejtés
a szívek mint két világítótorony csókot váltanak majd távolodni kezdenek
vadlovak vadászok állig fegyverben az alkonyat aljnövényzetében
a szél támadást indít a pusztában a zsigerekbe harap
a hold szalaggal díszíti fel a fülek laboratóriumát
az események úgy követik egymást mint szomszédos ablakok
az ég kirakatában iránytűk kulcsok kisujjak
az ősz a levelek horoszkópját csippenti eléd akár egy papagáj
vénáid gyönyörű hímzőmintát képeznek
s az idegek
sötétbőrű atléták gumiabroncsok szerpentinek plakátok
nagy háló amelyben csillaglámpások halrajai vergődnek
drótkötél a véletlen rándulások kötéltáncosainak
micsoda feszült ruhmkorff tekercs idegháló kontinensek kísértetek térképe
krokodilok jönnek bemélyesztik fogaik az évszakok combjába
utak kanyarognak összevissza sápadtak akár egy arc
idegek korallok és várak tenyészetei a csókok árnyékában
idegek fürtök melyeket hajtűk fogtak messzi csillagokhoz
felparázsló ménesek
barna algák a test vizében
víz alatti virágok hegyes körmök balesetszerűek
szivárványszerűek mosolyszerűek
vonatállomások a hegyek között melyek légiesek mint egy tekintet
húsban felnyíló pupillák mint egy várakozás azon a nagy lakomán
ahol a cigányszakács tűzrevaló tuskóként görgeti a sárkányfejeket
de megérkezik a legkisebb királyfi mentéje alatt sárkánynyelvek bélyeggyűjteményével
és megrezzen a fű az országban kibomlanak a páfrányok a fényben
felbúgnak az idegek orsói ezek a belső szempillák
és szétnyílnak a szemek mint az építkezések vagy mint a tavak
a mezőt vonalak szabdalják mint a tenyereket
az éjszaka meg engedetlen gyerekként kapaszkodik a fákra
széttöri a vágyakat a szavakat a madárfészkeket
szalmából és földből összerakott gesztusainkat a mezőkön
minden hang megsebzi a levegőt
mennyi vihar tépi a karokat az eget
tengerek ömlenek az abroszra mint egy pohár tej
a nyírfák hajladoznak
a villámok keresztet vetnek mindenki mellkasán
felhasítják a sötétséget mint egy császármetszésnél
és a messzeség fényeket küld akár az ékszerészek reklámpannói
Fordította: Balázs Imre József
Ilarie Voronca 1903-ban született Brăilán, családi neve Eduard Marcus. A román avantgárd két fontos folyóiratának, a 75 H.P.-nek és az Integralnak a szerkesztője. Első kötete, a Restrişti (Viszontagságok) 1923-ban jelenik meg. Költészetére a képek váltakozásának gyors ritmusa jellemző, koncepciójára a román modernizmus versvilágán kívül leginkább a szürrealizmus volt hatással. 1933-ban Párizsba költözik, a továbbiakban franciául ír. 1946-ban öngyilkosságot követ el. Ulise című, kisebb könyv terjedelmű költeménye 1928-ban jelent meg.
Az Ulysses az Ilarie Voronca-életmű kiemelkedő darabja. Összegzi a költő életének addigi tapasztalatait, városi és vidéki tájakat, személyes és közösségi élményeket egyaránt megjelenít, és mindezt a költő védjegyévé vált, sűrű képiségű szürrealista versbeszéd kapcsolja egybe asszociatív módon. Odüsszeusz vándor-figurája sok szempontból a modern ember archetípusának számított a korszak művészei számára ‒ Joyce Ulyssesét alig pár évnyi távolságban követi Voronca Ulyssese, 1929-ben pedig Benjamin Fondane is belevág egy saját Ulysses megírásába. Voronca figyelme a versben a köznapiság megközelítésére irányul, a fel-felszikrázó hétköznapi csodákra, egy olyan korszak átfogó képét próbálja mozaikszerűen felvázolni, amelyet „a középszer évszázadának” nevez. Az Ulysses a költő első, magyar nyelven megjelenő könyve, Balázs Imre József fordításában és Hatházi Rebeka illusztrációival. A kötet a Lector Kiadónál fog megjelenni 2023-ban. A részletet a kiadó engedélyével közöljük.
(A Füstjelek rovatot szerkeszti: Szűcs Balázs Péter)