KEMÉNY ZSÓFI GYEREKSLAMJE
„Ha megfogadtad volna, akkor öreg lettél volna te is, és most egy senki, de tuti nem gyerek,
ők meg csalódottak, mert hát egy olyat, aki pont azt csinálja, mint ők, ugyan miért is nemzzenek?”
TÜNDEMAGASSÁG
(beszélgetés Arwennel)
UFO: Te is hercegnő akartál lenni gyerekkorodban?
Kemény Zsófi: Nem, én Arwen akartam lenni. Hároméves voltam, mikor először felolvasták nekem A Gyűrűk Urát, vagyis persze nem nekem, hanem az ötéves nővéremnek, de én is ott ülhettem a mesefotelben (ami egy kanapé volt).
Hercegnő lettél?
Egy méter hetvennyolc centi lettem, az már tünde-magasság. Már csak tündefület kell növesztenem és halhatatlanná válni.
Szoktál Eminemet hallgatni? Az 8 mile adott valamit?
Nem szoktam, és a filmet se láttam. Ha valamit, akkor lemaradottság érzést, és hogy valamit még be kell pótolnom, te jó ég, mennyi mindent!
Mi van a Kisszinessel?
A Kisszínes a nővéremmel közös “zenekarunk”, ketten vagyunk benne, két gitár-két ének-felállásban. És épp a múlt héten koncerteztünk, kétéves szünet után. És mivel annyira imádjuk a dalainkat, és közben a nővéremnek lett egy csomó hangmérnök ismerőse, elhatároztuk, hogy csinálunk egy lemezt.
Mi a fontosabb, a küzdelem vagy a győzelem?
Erre most rá kéne vágnom, hogy a küzdelem, de nem ismerem igazán. Egész életemben versenyeztettek különböző dolgokban (rajz, gitár, mesemondás, latin nyelv, vers, slam poetry), és mindig az volt, hogy indulok a versenyen, teszem a dolgomat, csinálom, ahogy tudom, aztán vagy nyerek vagy nem. Ha igen, akkor örülök, de semmi különös, ha meg nem, akkor sincsen semmi baj. Majd legközelebb.
KEMÉNY ZSÓFI
GYEREKSLAM
A jó hír az az, hogy nem vagyok már gyerek.
A rossz hír pedig az, hogy már nem vagyok gyerek.
Így aztán, felnőttként, már végre van értelme annak, amit mondok; több is.
Csak ne mondanám ki hangosan mindig, amint az eszembe ötlik!
Mert én nem vagyok tudás, az anyám meg nem ismétlés, de nem is anya,
ha azt vesszük, hogy sose akart anya lenni, csak nagymama.
Azért, hogy a nevelés elrontása ne rajta múljon, de a jó rész, azért az meglegyen;
hogy a cukiságot élvezze, de a gyerekhibák és szimpla gyerekségek ne fogjanak ki az emberen.
Mert, ha én gyerek vagyok, akkor engem víz helyett a sár mos,
és ha tükörbe nézek, látom, hogy még a tükörképem is… koszos.
És nem tartom a szám, mert gyenge hozzá a karom, meg mert nem akarom,
és igen: kimondom a karom – akarom – rímet, amit egyszer úgyis mindenkinek ki kell,
mert ilyesmik nélkül a gyerek visszafejlődik, a csibe meg a tojásból anti-kikel.
És mezítláb rohangálok, mert pölö apát boldoggá tenné a papucs,
és nagy pofával azt hiszem, hogy amit most végrehajtok, az bizony egy apa – puccs.
És ha van egy botom, akkor hiába szólnak, hogy ne szurkáljam, mert a kerék ereszt,
mert egy bot az nekem kincs, ez belátható, végül is az már egy fél kereszt.
És gyerekként én még nem tudom, hogy az apám vagy az isten vagy ki a felelős, ha az ég felhőtlen és a tó egetlen,
az idegenek felelősként szóba se jönnek, meg én se jövök szóba idegenekkel jó esetben.
Szóval, ha gyerek vagyok és unatkozom, akkor sem csinálom, amit mondanak, hanem inkább viszem valamire, az élet nagy Valamijét meg ezzel magamra hozom.
És ha majd te ülsz a gyerekekkel a fotelban a kezedben a Harry Potterrel,
és mellettetek hever a szőnyegen egy boldog vizsla vagy egy hepi rottweiler,
na akkor elhiszem, hogy te se hallgattál a családban mindenkire,
ahogy mondták, hogy mit csinálj vagy mit mondjál és mit ne, mire.
És ahogy nagyobb lettél, rájöttél, hogy mégsem olyan rossz az az olajbogyó vagy az a büdös sajttál,
és már nem vigasztalt, ha hasra estél a gügyögés, hogy mi van bogajam, hát elhasajtál?
Elhiszem, hogy te se fogadtad meg azt a szót, amit annyira reklámoztak a nagyszüleid, vagy szerencsés esetben a dédik,
és úgy éltél te is unottan a nagymamafőzte-ebédtől a vasárnapünnepi ebédig.
Ha megfogadtad volna, akkor öreg lettél volna te is, és most egy senki, de tuti nem gyerek,
ők meg csalódottak, mert hát egy olyat, aki pont azt csinálja, mint ők, ugyan miért is nemzzenek?
De valójában persze mindig igazuk volt azt tudjad, úgyhogy ne szaladj, ne csámcsogj, és ne hányj, ha jön a hányadék, mert hogy belehalsz, az kábé 50%.
Az Indiánert szerkeszti: Acsai Roland
Discussion about this post