A verstolvaj
Költő kuksol a sarokban,
még nem tudja, de jaj:
e-pi-go-ni-zál!
Költő kuksol a sarokban,
körötte csend, csupa csend,
csak a finom fogcsikorgás
csisszen a sarokban néha.
A szúnyogok is vigyázzban:
tragikum van születőben,
érzik, ez most más idő.
De nem akar felsírni
a gyerek, nem bukkan fel a fej
sehonnan – kesereg a szülész.
Csak a finom fogcsikorgás
csisszen néha a sarokban.
/
Óh, de most… talán… igen!
/
Költő kuksol a sarokban,
fejében tolvaj fény kigyúl.
Kalahári
Ablaktájam:
vezetéken játszó áramfiókák,
hájas traktornyomok,
kukoricamező, unalom.
*
10.610 kilométerrel arrébb
egy bozontosfarkú rókamanguszta
nyaldossa az ajkait: szomjas.
Rég volt eső a Kalahári sivatagban.
Akik még szomjasak:
dikop, marabu, tarajos sül,
pikkelyes hangyász, sóféreg,
kopogtató bogár.
Múmiahalak a látóhatárig.
*
Kavango vidékén a szarvcsőrű
madár, párzás idején
a társát három hónapra
egy fa törzsébe zárja.
Augusztus idusán,
a falazott asszonyok rezervátumában
Kömíves Kelemen-hívők
szarvcsőrű madárnak öltöznek,
hogy fanglival, betonkeverővel,
lapáttal és simítóval fölszerelkezve,
tovább tágítsák a rezervátum határait.
*
10.610 kilométerre,
marulafa árnyékában,
busman fiú néz felém,
mit bámulsz, mit bámulsz, motyogja.