A nyírfa árnyéka
A fürdő kupolaszerű boltíve,
mint egy középkori templom,
néma csarnok a kapu mögött.
Kopott padlózatok, nyirkos falak,
termek és medencék maradványai,
derengő fény a földalatti folyosón,
betonkádak, vaskampók,
láncok, fémcsigák,
kőcsatornák nedves dohszaga.
Egyedül vagy, mint a vékony,
csontos nyírfa árnyéka,
hattyú egy kojot labirintusában,
fáradt párduc, egy kelet kiotói állatkertben,
lassan guruló, rozsdás vasgolyó.
Előtted foszforeszkálnak a pocsolyák,
ahogy egy leeresztett,
üres medencében egyensúlyozol, gyertyalánggal, egyik faltól a másikig.
.
.
Szamarak
Az ártérben térdig sárban lépkedek,
zihál a híd a fekete víz felett.
Hőforrásban főtt tojásban madárembrió,
toll és csontdarabkák.
Fejüket rángató, szürke szamarak
elnehezült patái dobognak
az oltott mész szagú szélben.
Hajladozó ikerfák
kopott, kátrányszín törzsei.
A bordák között rozsdás bádogkereszt.