Éjszakai filmek Skylerrel
Egy hete mióta hazajött
éjszakai filmeket néz
egyesre osztályzott pocsék filmeket
aztán a sötét házon át ágyához botorkál
délben kel és az autón dolgozik
melyet hazahozott megjavítani
21 éves és ideges
mióta megjött a Vancouver-szigeti
faúsztatóktól akik rovarirtóval ölték a rákokat
2 perc haláltusa ívbe merevedve
aztán adj nekik a vízsugárral
Tegnap leültem vele megnézni egy kalandfilmet
melyet háromszor láttam ifjúkoromban
s amely kétségkívül hatott rám erkölcsileg
Forró kávé, banán és sajt
és 11:30-kor készen állunk az élményekre
Sky minden reklámszünetben
a gitár húrjaiba csap Fejét lehajtva
hangosan és hevesen gyakorol az éjszakában
mikor folytatódik a film, hirtelen abbahagyja
Ez Sky kedvenc napszakja Általában egyedül tölti
összeüt egy óriási adag valamit a serpenyőben
és bibliaként forgatja a Haladó gitáros lapjait
Film közben beszélgetünk
a reklámszünetekben magunkba zárkózunk
vagy újabb kávét főzünk Vagy kilökjük
a szúnyoghálós ajtót és a fák alá vizelünk
Nevetünk az 1920-as évek hőseinek dilemmáin
célzásain és a vágásokon melyek a bíráknak hódoltak
akik egy csókjelenet láttán
legalább 10 centire felvonták szemöldöküket
Egyedül a cselszövő
bajkeverését értékeljük
És 1:30-kor valahogy
mégis meghatódunk
amikor a nőtelen és hazátlan főhős
a naplementébe lovagol tanulságaival
Vége a tökéletes világnak Banánhéjak
narancshéjak hamutálcák gitárkönyvek
Éjjel 2:00 Átbotorkálunk
a ház feketén kongó szobáiba
Teljesen éberen fekszem az ágyban A sötét
egy kutya hortyogásának ütemére lélegzik
A film egy bluesgitár kígyózó hangjára
újra lepereg
Skyler a cselszövő aztán a hős
Néhány nap múlva elutazik
Montreálba vagy tovább az atlanti partvidékre
Ifjúkorom filmjeiben a hősök
ügyes kardozásaik és erkölcsi győzelmeik után
úgy távoznak hogy életük hátralévő részében
abszolút semmi dolguk
Képeslap helyett
Egy órával a vihar után a Nyírfa-tavon
borong a sziget. Kőszirt. Még hulló levelek.
Ekkor, a villámlás utáni órában
tesszük vízre a kenukat.
A víz csöndje
tisztább a szikla csöndjénél.
Egy evező megérinti önmagát.
Alvadt higanyon siklunk,
húzáskor érezni erejét,
a lapát sötét vízbe merül.
Most minden köznapi szó jól megválasztott,
úgy jut el orrtól farig, mintha
hátradőlve továbbadnánk egy kulacsot.
Visszhangok jönnek, a víz válaszrezdülései.
Egyértelmű tájon járunk,
önmagukkal azonos dolgok között.
Körülevezni a szigetet, az meglátni
a fák közül kiröppenő gém
kékes hamuszínét.
Így beszélgetésünk nem több
a barátság félszavainál,
régi dal, melyre anélkül fakadunk,
hogy tudnánk a teljes szövegét.
Már nem a táj köt le minket.
Nélkülünk, a víz és a fák
vihar utáni aléltsága nélkül
sose mutatna túl önmagán.
Elragadó
Miss Angela Dickinson
hosszú combú mint egy táncosnő
ő indította el a ’80-as évek
simára borotvált lábak divatját
azt szajkózza
túl magas vagyok hozzád Billy[1]
de sétálunk egy kicsit
veszünk egy üveggel és itt áll
a combjait mutogatja nekem
ide süss Billy ide süss
a lepedő szélére kuporodik
a térdét paskolja
terpeszben hátradől
és lepkeszárnyként csukja rám
borotvált lábait
[1]Billy, a Kölyök alias Henry McCarty (1859–1881) hírhedt vadnyugati törvényenkívüli. Élettörténetét többen, sokféle műfajban feldolgozták.
Szilágyi Mihály fordításai