2021. február 28. vasárnap
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Murányi Sándor Olivér: A vörös zacskó

2016-07-02
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

mso

– Minek viszed? – kérdi az eladó. – Nagyvadaknak – felelem. Meglepetten néz. Elköszönök. Beteszem a terepjáróm csomagtartójába az öt kiló kukoricát. Elindulok. Félórai vezetés után megérkezem a helyszínre. A medvét a főút mellett ötvenméternyire fedeztem fel. Egy vastag fenyőtörzsbe vackolta el magát. Nem zavarja a mellette száguldó autók hangja. Még egyszer sem láttam, de tudom, hogy ott van. Tegnap észrevettem nyomait a barlang szájánál a friss februári havon. Ideges leszek a tudattól, hogy életemmel játszom, most mégis óvatos léptekkel igyekszem fel a dombon. Ahogy közeledek a helyszínhez, egyre hangosabban ver a szívem. Kisvártatva előtűnik a fa, alatta a jókora odúval. Megállok. Leteszem a kukoricás zacskót a földre. Nem tudom, mennyi ideig kémlelem távcsővel a helyet, amikor egyszer csak belém villan: ki kell szórnom az élelmet, közeledik az esti vadmozgás ideje. Ha megvárom, még nagyobb veszélybe sodrom magam. Hangtalanul lépkedem előre. Már csak harminc méterre van előttem az odú. Aztán tíz. Megfogom a nylonzacskó alját és meglendítem, hogy a rejtekhely bejárata elé repüljenek belőle a kukoricaszemek. Ekkor tompa puffanást hallok. Nem számoltam vele, hogy az eladó két zacskóba csomagolta az élelmet, amiből most egy üres a kezemben marad, a másik meg az odú szájánál landol – tele kukoricával. – Az állat ettől meg tudja enni, de én nem tudom lefotózni. Mivel ott rondít a képeken a vörös zacskó. Mit tegyek? Őrültség lenne érte menni, hogy kirázzam belőle a kukoricát és elhozzam. Annyira közel van a vadhoz, hogy bizonyára rám ugrik és megöl. De ha mégse? – tűnődöm, miközben egyre jobban félni kezdek. Már tudom: saját félelmemre megy ki a játék. Ha nem sikerül legyőznöm, elbukok magam előtt. Remegni kezd a gyomrom. Fogaim összeszorítom. Elindulok. Egy méter lehet a zacskó és az állat helye között. Mintegy hét méternyit teszek meg, az utolsó három méteren azonban megtorpanok. Megfordulok és visszamegyek oda, ahonnan indultam. De a zacskó csak nem hagy nyugodni. – Ne légy őrült! Ez már öngyilkosság! Tudod, hogy mi vár rád, mégis odamész! A medve csak eszköz lesz, te ölöd meg magad! – kiáltja bennem egy hang. Mire egy másik: – Ennyire gyáva vagy megtenni az utolsó lépéseket? Nem vagy képes úrrá lenni saját félelmeden? Miért ugrana rád a nagyvad? – Ugorhat is, meg nem is – suttogom magamban. Nem tudom, mennyi ideig toporgok egy helyen, aztán újra nekiindulok. Közel érve azonban ezúttal is inamba száll a bátorságom. – Tíz méter, amiből az utolsó háromnál feladod! – szidom magam. Zarándoklat kezdődik a fa és a hely között, ahonnan a zacskót ellendítettem. Ha ezt most valaki látná és filmezné, elvinnének az elmegyógyintézetbe. Nem tévednének. Harmincharmadik bukta! – számolom magamban, aztán harmincnegyedikszer is elindulok, de hiába. Nem tudom, mennyi idő telhet el. A szél recsegtetni kezdi a zacskót. Nem tágítok, mégse merek az odú szájáig menni. – Egyet ebédelek, hátha attól megjön az erőm, és elveszem – gondolom a hetvenhatodik sikertelen próbálkozásnál, s azzal örülök is, hogy időt nyerek. Legyaloglok a közeli étterembe a dombról. Olyan görcsben van a gyomrom, hogy semmi nem megy bele. – Máskor azonnal kikéred az erdélyi csorbát az öt miccsel, most meg kávé? Mi lett veled? – mosolyodik el a pincérlány. Szótlanul megiszom a háromazegybent, és távozom. Haragszom magamra. Nem is. Dühöngök magamon. Újra elindulok kifelé a kaptatón. A saját nyomaimban haladok, amíg meg nem látom a zacskót. Ott ficánkol a szélben egy ágra akadva, mint egy torreádor vörös lobogója, amit ezúttal mintha a medve tartana nekem. Hetvenhét! – sziszegem. Ekkor elpattan bennem valami. Nem hallom már a hangokat. Csend lesz mindenütt, csak látom a lábfejeim, ahogy megállíthatatlanul lépkednek előre. Furcsa nyugalmat érzek. A halál nyugalma? Tudom, nincs megállás. Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, három, három, kettő, egy. Azon kapom magam, hogy a barlang szájánál guggolok. Karom előrenyújtom, hogy elérjem a zacskót. Ahogy a kezemben érzem, behunyom a szemem, hogy ne lássam, amikor kiugrik rám a medve és leszedi a fejem. Kitapogatom a zacskó száját, és a földre öntöm belőle a kukoricát. Hallom, ahogy peregnek be a fenyőtörzsön az odúba a szemek. Várom az ordítást, és, hogy leszakadjon a fejem. Amikor újra kinyitom szemem, egy fél medveorrot látok magam előtt, amint a levegőben szaglászik. Hatalmas állat lehet! Mint egy elefánt! Kimegy lábamból az erő, de a zacskót nem engedem. Térdre rogyok. Nem tudom, mennyi időt maradhatok így, amikor egyszer csak újra működésbe jönnek az izmaim. Hátrálni kezdek térden, hogy métereket nyerjek vissza a tízhez. A medveorr mintha évtizedek alatt távolodna. Negyvenöt fokos szögben felfelé néznek az orrlyukak. Újra és újra kitágulnak, majd összehúzódnak. Ennyit látok, de ez elég ahhoz, hogy felmérjem: itt már semmi nem rajtam múlik. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tíz, tíz. Felállok kezemben a zacskóval. Talpon hátrálok, hogy ne veszítsem szem elől az odút, majd ötvenméternyi távolságban megfordulok, és visszatérnek a hangok. Hallom a szél süvöltését. Hallom, ahogy elmegy egy kamion. Hallom, ahogy a domb alatt kiabálnak egymásnak a famunkások. Van fejem! Hallok! Lemegyek az autóhoz, kinyitom, és végignyúlok a hátsó ülésen, hogy erőt nyerjek a hazavezetéshez. Közben besötétedik. A hatalmas fenyők, mint valami feketébe öltözött minoriták, ott sötétlenek körülöttem a fehér havon. Kontaktot adok és elindulok. Hazaérve a könyvespolcomra teszem Diogenész szobra mellé a nylonzacskót.

 

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

2016/1

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (14)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (597)
    • Irodalom & Co. (17)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (41)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

2021-02-23
Forrásponton

Forráspont

2021-02-21
Füstjelek

Füstjelek

2021-02-20
Megjelent az Új Forrás februári száma

Megjelent az Új Forrás februári száma

2021-02-08
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése