Snoopy – Magyar Bogi elbeszélése (LegÚjabb Forrás)

Snoopys pizsamaalsó van rajta, mert egyedül azt tudja felrángatni magára, és egyedül abból mosott ki minden egyes színt a mosógép. Felül asztalterítőből varrt póló, kezében az a régi sparos táska, foszlik az egész, mint az élete. Odamegy a kajáspulthoz, körülnéz, hogy látja-e valaki, mindenki, mindenki látja, hogy a legnagyobb adag kínai kaját kéri, szezámos-mézes csirke lesz tésztával és egy kólával, így rendelte az orvos is. Viszi a tálcát, a virsliujjain egyensúlyozik, ki ne essen a tányérból egyetlen egy sem. Körbenéz újra, leül, enni kezdi a duplaadag szezámost. az egyikben ott van az Ipolyvecei tanya, ahol felnőtt, a másikban a Cseppkő utcai gyermekotthon, ahol valójában felnőtt, a harmadikon a családok átmeneti otthona van, ahol most él. Mindet sorban bekebelezi, ahogy tanulta, megenni mindent, ami az útjába kerül, azt még tud, mást már nem. Azért ilyen kövér, mert megette az egész életet, reggelire meg a gyerekeit is, akik évek óta nem néztek felé, és azok közé tartoznak, akik egyébként sem lábaltak ki a snoopys pizsamás traumából. Egyedül eszik és némán, a pizsamanadrág se kelt feltűnést, egyszerűen csak nem akar visszamenni az ötödik kerületi családsegítőbe, hogy megmondja, már évek óta egyedül van az utcán, csak ő és a sok mosolygó snoopy, minden marék pénz egy marék mézes csirke. Bedob a sparos szatyorba egy darab húst és vár, belebámul, összeszidja, hogy ha nem eszik, nem nő majd nagyra, aztán kiveszi, és ő maga eszi meg, talán jobb is így, máskülönben honnan is lehetne pénz, meg hol lehetne lakni, meg mindenkinek elsírni Ipolyvecét. A biztonság kedvéért összehajt egy rózsaszín pólót is, mindennap ugyanazt, háromévesre valót, azt motyogja, mennyire fog örülni neki a kislánya. Ölébe veszi a sparos szatyrot, rázogatja, énekelget, csitítgatja, aztán durván a földhöz is vágja, rátapos, fröcsög belőle a vér, nem vagy elég halott, kislányom, hát nem érted, hogy így nem lehet új életet kezdeni és kijönni a rohadt csövestanyáról, értsd meg, hogy nincs pénzem rágóra, meg arra, hogy te tíz év múlva cigizni kezdj és inni, mint az idióta bátyáid, elsírja magát, potyognak belőle a szezámmagok, felkapja a szatyrot, megcsókolja, megigazítja magán a pizsamát, és jóllakottan a mozgólépcső felé indul.

.

(A borítófotó a szerző személyes archívumából való.)