Út egyenesen

Ismeretlen japán költő (2)

5 négysoros egy öreg kínai modorában
Az egykori vasútvonal Mátraszentimre és Szalajkaház között

1.
régi nyomvonal rohan az enyészpont felé
süllyedő úton talpfák hullámzanak minél
távolabb felhabzó avart takar be a hiányzó
sínek fémes olajos szagától iszamos levegő

2.
milyen a fák közötti halk fűszálak alatt
növekedés egy száraz ág roppanása vagy
amikor hulló levél sikkan az úton ami
nincsen nem volt nem lesz járható soha

3.
kövek hullanak sötét árkokból a fák
ágaira óvatosan rátűzött lepelbe az ég
alatti út réges-rég másik hídon vezet
át víz helyett csak csend csordogál

4.
csermelyből fakadhat a gondolat hogy
minden önmagában tükröződik kidőlt
fa hajol Narkisszoszként egy pocsolya
fölé de csak kidőlt fát lát maga helyett

5.
minden visszafordul majd magába fák
a fákba korhadnak az erdőt erdő növi
újra be a táj képébe fordul a táj képe
az útba ahol elveszett minden irány