A Dohány utca és a Síp utca sarokházának árkádosított bejárati traktusát, amit teljes pompájában láthatott még fiatalkorában erre sétáló nagyapám, a magyar szecesszió egyik legszebb épületén – beépítették, és az Árkád Bazár, az egykori Késmárky- és Illés-féle tündérpalota (valódi játékparadicsom) elé szürke burkolat került Metro klub felirattal. Az elfedett szecessziós díszek, hintalovat, ólomkatonát mintázó Zsolnay-kerámiák, díszes kovácsoltvas korlátok, fajansz mese- és állatfigurák, madár-plakettek, iniciálék, indázó frízek és vakolatdíszek, az első, a Nagy Háború előtti békeidőket, a Monarchia világát hívogatják. Az épületbe bejutni akarók, mint magam is, erről mit sem tudtak. A klubban a Syrius játszott, és kisebb közelharcot kellett vívni a bejutásért. Jobbára a farmeröltönyben feszítő kopasz Szexapó mutatványain szórakoztunk, mi, az előtérben tolongók, ahogy a fényképezőgépét villogtatva produkálja magát. Itt láttam először Tibuszt, gyakorta beszállt jammelni Deák-Bill, és az ifiparki koncerteken fogaival-nyelvével a gitár húrjait tépő Radics Béla, a gitárkirály. Orszáczky Miklós énekelt, basszerozott, konferált és színpadmester volt egy személyben. Őrajta csüggött szemem, noha lenyűgözött Ráduly Misi is az impróival, Pataky az elsöprő Hammond-futamaival, nem beszélve Veszelinov precíziőz és elegáns pergő-lábcin játékáról. A „világi” ügyeket az altos, Baronits vitte. Ki gondolta volna, pár év s magam is ott állok a zenekarommal e színpadon, a Syrius pedig a három szólista külföldre távozásával szertefoszlik. Újabb tehetségkutató rostáin túl, a döntőbe jutást eldöntő seregszemle is itt, a köralakú üvegkupolás teremben zajlott. A közönség helyén a sajtó s a mindenütt ott lebzselő lézengő ritterek hada hevert a népes számú zsűri társaságában, akik közül a Karthago-s Szigeti Ferenc és a Beatricé-s Nagy Feró neve rémlik fel emlékeimben, és Thurnay Balázsé, későbbi zenésztársamé, aki egy hasonszőrű zenekarral versengett. A C.S.Ö. végül a Józsefvárosi klubban vert gyökeret. A Kolinda felbomlott. Zsigmondi Ági elpanaszolta, mennyire hiányzik neki a játék. Meghívtam a C.S.Ö.-be. Feljártam hozzá. Galamb utca 2. Mandolin, gitár, ének. Próbáltunk, ismerkedtünk. Majd hatalmas tengerlépő csizmáival bedübörgött „kis” Rajk. Ott is ragadt és megnyílt hamarosan a Szamizdat-butik. Ági remekül improvizált, fuvolázott, énekelt a C.S.Ö.-ben. Maradt róla felvétel. Majd kis párizsi kitérővel elröppent Amerikába. Erre a megmérettetésre eljött még velünk, a döntőre, amit az Ifiparkba hirdettek, már nem. Talán nyolc-tíz zenekar, mind elektromos gitárokkal, dobszerkóval. Elhívtam Dévényi Ádámot, énekeljen ő, s a basszus posztra Micut, akihez Reőthy kalauzolt, mondván ő a legjobb bőgős a folkban és vágja a hétnyolcadot! Lengyelffy Miklósnak hívták, kérte, ha bárhová kiírjuk, vagy kiíratjuk a nevét, II. álljon előtte, apukáját is így hívják. Ki gondolta volna, a KFT háromnegyedével már jóban vagyunk. Gitár helyett kivételesen a saz nevű bolgár pengetős hangszeren játszottam, Sziszi gitáron, Reőthy cserépdobon, Szalai Peti tablán. A hangszereinket nem tudták behangosítani, talán nem is akarták, csúfosan megbuktunk, pontosabban a nyolc-tízezer ember, a Parkban szorongva, a kerítésen kívül rekedve, felfelé a hegyen egész a bástyákig a füvön ülve csendes közönnyel fogadta, amit nem hall. Dévényi egy zaftos tirádával a földhöz vágta kalapját és hazament. Fölindultságomban a teraszon iddogáló zsűrihez rohantam, s megóvtam a versenyt. Török Ádám és Bródy mellénk álltak. A zsűri felajánlotta, Bródy még kihangosítva is közölte a közönséggel, a C.S.Ö. repetálhat. Hangos helyeslő ováció fogadta a bejelentést. Talán, hatott a nevünk is. Belelkesedtünk! Újra tologatták a mikrofonokat, potmétereket. Egy-két-hár-és, de sípolt, recsegett minden. Még rosszabb lett a hang. Nesze nektek, óvás! A H.I.T. következett, ők nyerték a versenyt. Amíg szedelődzködtünk, a hátunk mögött buszok gördültek be a színpad mögé a hátsó bejáraton. Hosszú görgős ruhafogasokat toltak az öltöző felé, majd negyed óra múlva, jampi háréval, jampi szerkóban originális amcsi rock&roll szólalt meg kis fazonigazítással, Fenyő jópofa szövegeivel. A színpadon a Hungária!