A kép, melyet egy költő nyári emléke hívott elő:
Anne Sexton
MEZTELEN FÜRDŐZÉS
Capri délnyugati oldalán
találtunk egy alig ismert barlangot,
ahol nem volt senki,
és teljesen belemerítkeztünk,
és hagytuk, hogy testünk
minden különségét elveszítse.
Egy percre felébredt
szunnyadó haltermészetünk.
Nem bánták a valódi halak.
Nem zavartuk magánéletüket.
Halkan ellebegtünk fölöttük
és alattuk, buborékokat,
kis fehér léghajókat indítva,
melyek felkúsztak a napra
a csónak mellé, melyben
olasz csónakosunk aludt
arcán kalappal.
A víz oly áttetsző volt,
hogy olvashattunk volna alatta.
A víz úgy megtartott,
hogy rákönyökölhettünk volna.
Mint díványon feküdtem rajta.
Pontosan úgy, mint Matisse
piros bugyogós háremnője.
A víz volt az én különös virágom,
és egy nőt kell elképzelni,
tóga és vállkendő nélkül,
ahogy nyughelyébe mélyed.
A barlang falai
mindenkékek voltak,
és azt mondtad: Nézd,
tengerszínű a szemed! Nézd,
égszínű a szemed! És szemem
becsukódott, mintha hirtelen
elszégyellte volna magát.
Fordította Szilágyi Mihály
Anne Sexton (1928–1974) Pulitzer-díjas amerikai költő.
Henri Matisse (1869–1954) francia festő, a modernizmus kiemelkedő alakja.
Odaliszk piros nadrágban (olajfestmény feszített vászonra, 1924/25)
