Ha
tudná
Sibelius,
milyen bús keringő
a földre hulló almáké,
mintha minden hegedű elégett volna,
csak dobok maradtak.
.
Dobverők ütése,
csizmaléptek döngése,
ismerős dalok visszhangja –
e föld mint adottság.
.
Tiszta vizet
öntünk a pohárba,
és megrészegülünk,
de nem találunk benne
se bátorságot, se vigaszt.
.
Augusztus, én hónapom, augusztus,
számkivetettségre nyíló ablakszárnyak –
két legmagasabb hang;
az egyik el-, a másik megbocsát.
Szilágyi Mihály fordítása