Elmesélem, mit szeretnek a magyarok!
Tetézni. Cicózni. Mutyizni. Gutaütésezni. Rittyenteni. Subidubizni. Bundabélázni. Frászmarikázni. Kóricálni. Mórikálni. Tohonyázni. Dagonyázni. Zsibbadózni. Ötölni, hatolni. Vakarózni. Malackodni. Dugót húzni. Nyenyerészni. Sarkantyúzni. Fogantyúzni. Bolondérozni. Legatyásodni. Égig nőni.
Beszorulni. Picinek maradni. Turbulázni. Gurgulázni. Katonázgatni. Harákolni. Bugyborékolni. Csámcsogni. Csocsózni. Bánbánkozni. Malomkövezni. Lefogyókúrázni. Galambászni. Sikííííítófrászozni! Herótozni. Makrancoskodni. Franckarikázni. Simisumérozni. Szittyáskodni. Kuckruckodni. Lababancozni. Reformizálni. Aszúúúúsodni. Szuttyogtatni. Kimikommunistázni. Fasisztásozkodni. Füstölőzni. Takarmányozni. Melankólializálni. Trinyanonozni. Srézavizézni. Bekikormányozni. Hóbelebancozni. Rozsdásozgatni. Túrórudizni. Uborkázni. Forradalmazni. Blikfangozni. Unatkozásozni. Krémálmodozni. Wazzegelni. Kibepotyogtatni. Kibeátkozódgatni. Hajléktalanózni. Picsipacsizgatni. Tarhonyázni. Dorombolni. Fülemülézni. Vakarmányozni. Mazsolázni. Nóbelgetni. Plecsnizgetni. Szimatolni. Viccgelődni. Kopaszodgatni. Pukizgatni. Kúúúúkoricázni. Korlátozgatni. Döbrögizni. Elbekiárulkodni. Cselszövősdézni. Lacafacázni. Csücsörészve csókolózni.
És még lehetne sorolni, sorolni!
Hohó, álljon csak meg a méltóságos szent menet!
A magyarok szeretik a rózsavirágot is!
Mert akármennyit tetéznek, cicóznak, mutyiznak, gutaütéseznek, frászkarikáznak, bundabéláznak, kóricálnak, mórikálnak, subidubiznak, dagonyáznak, ötölnek és hatolnak, vakaróznak a magyarok, mindig akad közöttük egy kislány, aki szereti a tubarózsát! Is.
– Mesélni nem szeretnek a magyarok? – kérdezte a Mesekönyv.
– Persze, Mesekönyv, mesélni is szeretnek a magyarok!
Az iskolai ünnepség és a Himnusz
Az iskolai ünnepségen Zalhúber Tibike odaugrándozott a Tanító nénihez.
– Fogjuk énekelni a Himnuszt? – kérdezte.
– Igen, Tibike énekeljük.
– De a mi Himnuszunk elég szomorú, nem?
A Tanító néni bólogatott.
– Hát igen, Tibike, a magyaroknak eléggé bánatos a Himnusza.
A kisfiú szeme mégis csillogott.
– Tetszik tudni, eléggé megvisel ez a görög hajós kapitányos dolog. Ma valahogy mégis vidám vagyok. Virágos a kedvem. Tessék mondani, énekelhetem vidáman a mi szomorú Himnuszunkat?
A Tanító néni megkönnyebülten bólintott.
– Persze, Tibor. Énekeld vidáman a mi szomorú Himnuszunkat, ha úgy tartja a kedved.
Discussion about this post