feLugossy László: Fekete arc című festménye nyomán. – Laca 75!
.I
I.
Ha: két elválasztott sötétlő tócsa
egymáshoz érhetne: végtelen-rajza
meg nem szakadna
s Ionesco aktja,
groteszk alakja
jelzőtáblák táncát nem hiába
járná… Akkor a
szén-kátrány bálvány
„ikonok” felvonulását
a néző is szabadabban látná…
.
II.
Ó, a túlélők szakrális dombján:
ott ragyog a profán-fejű oltár!
S a felkelő Napra ráépült templom-rom:
geometrikus vágy, zaklatott jel-idom…
.
Az áttetsző rétegeken
Héliosz (röntgen-lion) kiöltött nyelve,
aranyló réz-nyalábja, varázs-intelme
ragyog át zord színtereket…
.
A Nap-arc negatívja álmodja újra
a sötétség rom-temploma által:
az új idolt, a nyalóka-ékes oltárt,
mely a meta-korok eljövetelének
.
titkos (ny)elveit formázza,
miközben játszin felrázza
a monológokba rejtett
látomások (b)elfelejtett,
.
melankolikus mikéntjét, komor báját,
transzformált derűjét, rezignált világát…
A fej gondja, gondolat-kiáradása:
sötétlő korok meta(morfikus) „mája”…
.
III.
Napnyelv-rítus: friss extázis,
sziesztázik a halál is…
A temetőkertet leárazták,
ott építkeznek az alkimisták…
.
(Kémcsöveket üvegcsékkel,
fiolákkal kereszteznek;
lombikokat, homunculust
fél-álomban becézgetnek…)
.
Szivárvány-lé fortyogása,
fény-háromszög mágiája,
hipnotikus láva-hártya:
belső utakat mutathat,
mutat, hat, feltár, matat, mutat, hat…
.
A két fekete szem-tócsa mellett:
tojás-elméjű, könyöklő angyal
heverész, körülötte: rész-egész
enyészet – s dolgavégezetlenül
.
él(énkül) a vég…
.
.