Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a skandináv filmek. Ezekben a sorozatokban sokkal alaposabb a karakterábrázolás, kevesebb a vér, több fordulat teszi izgalmasabbá a történetet. Ezek jellemzik a dán Forbrydelsen című sorozatot is, amit az amerikaiak The Killing címmel dolgoztak fel, nálunk pedig Egy gyilkos ügy címen találkozhatnak vele a nézők.
A történet egy fiatal lány halálával veszi kezdetét, akit megerőszakoltak, összevertek, levágták a körmeit, gondosan eltüntették a nyomokat, egy kocsi csomagtartójába fektették, majd megfulladt, miután az autóval egy tóba hajtottak. A dán Sarah Lund kezd dolgozni az ügyön annak ellenére, hogy már csak órák választják el attól, hogy Svédországba költözzön. A nyomozás közben kiderül, hogy a lány halálának köze van a polgármesteri székre pályázó Troels Hartmann kampányához, így a későbbiekben politikai nyomás is akadályozza a nyomozók munkáját.
A húszrészes évad húsz napon keresztül követi nyomon az események alakulását. A híd című sorozattal ellentétben itt sokkal lassabban bontakozik ki a történet. Vontatott lehet ez azoknak, akik olyan – mondhatjuk úgy is, hogy tipikus amerikai – sorozatokhoz szoktak hozzá, ahol egy részben, ötven perc alatt megoldódik a bűnügy a csúcstechnológiás DNS-laborokban. Ennek a szériának az esetében azonban a néző kíváncsi arra, hogy milyen indítéka lehetett annak, aki egy mindenki által szeretett lányt brutálisan meggyilkol, és vajon mi köze lehet egy tizenéves lánynak a polgármesteri posztért folyó kampányhoz. Az első részek után sorra ismerjük meg a mellékszálakat, melyek ismét felkeltik a nézőben az érdeklődést. Végül fel sem tudunk állni a képernyő elől, mert mindenkiről mindent tudni akarunk, hiszen minden mindennel összefügg.
A sorozat ritmusa lassú, sokáig csak sejtet, miközben a néző úgy érezheti, ő is a nyomozás részesévé válik, együtt gondolkodik a két főszereplővel, akik próbálják megoldani a rejtélyes ügyet. Bár ez a sorozat kevésbé hatásvadász, mint a szintén skandináv A híd című sorozat, kevesebb a fordulat, mégis lebilincselő. Komótosan bontakozik ki a történet, alaposan megismerhetjük a cselekményszálat, több oldalról közelíthetünk a megoldáshoz, a csavarok pedig hitelesek maradnak.
A kiváló dramaturgiát – valamint a kiemelkedő karakterábrázolást, hangulatteremetést és a sorozat többi velejárójának érdemeit – igazolja az is, hogy a dán sorozaton nem sokat változtattak az amerikai verzió elkészítésekor. A ködös Dániából a történetet a mindig esős Seattle-be helyezték át, a hangulat hasonló, még a nyomozónő pulóverét sem cserélték le a remake-ben. Mint sok más esetben, itt is izgalmasabb és értékesebb az eredeti mű.
Ez a sorozat végre tiszteli a nézőt, feltételezi, hogy képes gondolkodni, nyomozni, meglátni az összefüggéseket, míg végül összeáll a kép.
Bucsi-Kovács Anikó
Discussion about this post