tereld el járásaid
rossz idők jönnek.
kutyák szagolnak nyomodba az utcán
nem értik hová barangolsz egyedül
hol van a falkád
.
lehagyod magadba épített városaidat
bejárod a környéket felszántod macskaköves tereit
a gyűlölet hajt. vadászkutyák ősi szaglása.
követed a bőrödbe vájt erek útját
néha kimarsz egy darabot valahonnan
csak az fér el benned amire szükséged van
a többi csak visszahúz
.
átalszod a nappalokat
éjszaka haladsz mikor
az égbolt alján nyílás hasad
mint lábaid között a nővé válás
lecsorog az égalján a vörös feketébe fordul –
mondjál egy imát.
emberek mártóznak meg benned
ánizs, szantálfa szaga űz
hogy elvedd amire szükséged van.
a többi már nem fér beléd.
.
lehagyod magadba épített városaidat
elűzöd ami maradásra bírna rettegsz.
rossz idők jönnek. szürkül fejünk felett
feketedik a hasadék pirul az égalja
tovább hajtod magad minden városból
a vadászkutyák kegyetlensége tombol benned.
nem köt semmi ehhez a földhöz
nem menekülsz csak vándorolsz vadul
egyenetlenül haladsz
.
valahonnan kimarsz egy darabot ha szükséged van rá
ahol a bőr felnyílik ott kezdődsz te
nem bírod el a maradást
rossz idők jönnek.
kutyák szagolnak nyomodba az utcán
eltereled járásaidat
egyedül indulsz más vidékre tartasz
folyton újrateremted magadban városaidat.
kutyák szagolnak nyomodba az utcán –
keresik a falkád
keresik a falkád.
.
(A szerző portréját Garai Bálint készítette.)
