Egy felnőttvers mindig bántalmazó, hát tessék:
Nektek a tieteké, enyém
az enyimé, jöjjön a másnap
Fedje a sztorit a történet
csak tűrje a festék
Dicsőséges napjaimat átadom a retusbizottságnak
Az abszolút igazság aknamezején jártam
Tündibündi hangon szóltam
fejet ordítottam le rekedten
A stréberség harsány szendvicsemberének álltam
Belaktam a makettet
dacosan verekedtem
Dermedten nézem, utólag
mi került szerződésembe
békaemberek és delikát
gyúrták Pelikánt: itt a pálya
Az erősek azt kérdik most, miért voltam gyenge
Mitől zeng az önfeladások üvöltő süketszobája
Pixisből aláhullt tárgyak
a tegnap pincéjében
Arcpír őrzi a fontoskodás
kongó szobrait
Eredmény, akarat, erő
mind szép, éljen
Vidám tabló köszönjön rám,
az undok sznobra itt
Még éreztem illatot, ízeket
Mielőtt falak közé hoztatok
Kölyökszag, indiánnyarak helyén robusztus multi nőtt
Most szócsövek puskáit nézem, lövészosztagot
Páncélzott világok alatt
bottal ütöm a múlt időt
Alkalmi erkölcsben oldódó igenlések emléke
Lélekkirakós komód
alá tűnt darabjai
Kit is zavarna még
a szégyen-percek nem léte
Ne legyünk a tények kicsinyes rabjai
Szómáglyáról lecsorgó emberzsír, bőrszag üt orron
És nem tűnnek olyan könnyen ezek el
A rég kihűlt, elfújt hamut
az agy tartja forrón
Róhatja köreit már a gyújtó
Süket ég alatt vezekel
Sajnos károsanyag a teste
e gyönyörű kozmosznak
De az űr bedöglik egy este
hogy az egész világ lássa
A sötét és a fény többé
rajta együtt nem osztoznak
A szeretet átüt,
mint a lét háttérsugárzása