Napsütésben járom a kertet,
Visznek, két oldalt támogat
Csinszka és Jó Csönd-herceg,
Az ősz megölt és rám rohad,
Napsütésben járom a kertet.
Köd-gubában jön a November
Mögöttem, sűrű a bozót,
Csinszka és Jó Csönd-herceg
Hozzám egy árva szót se szól,
Köd-gubában jön a November.
Tán megérem még a decembert,
Sétálhatok velük, megint,
Csinszka és Jó Csönd-herceg
Félnek, hogy most halok meg itt,
Tán megérem még a decembert.
Züm-züm, levelek elröppennek,
Pillanatok, fel a varjak,
Csinszka és Jó Csönd-herceg,
Nem szabad, most belehaljak,
Züm-züm, levelek elröppennek.
Őszi, kihalt, kisértetes kert,
Vagyok még élő kisértet,
Csinszka és Jó Csönd-herceg,
Hogy meghalok, nem beszélnek,
Őszi, kihalt, kisértetes kert.
Halál, Te vagy az Istenem, te,
Most, e pillanatban élek,
Csinszka és Jó Csönd-herceg
Nem tudják, nincs mitől félnem,
Halál, Te vagy az Istenem, te.
Előtted, most, vagyok, e percben,
Illatok, ízek – megállnak
Csinszka és Jó Csönd-herceg –,
Édes élet nyála számban,
Előtted, most, vagyok, e percben.
Születésnapján életemnek,
Tudom, utolsó ősze ez,
Csinszka és Jó Csönd-herceg,
Az avarban féreg neszez,
Születésnapján életemnek.
Megyek, halálba, egyre beljebb,
Az életéden ősze jut,
Csinszka, én, Jó Csönd-herceg,
A nyál a számban összefut,
Megyek, halálba, egyre beljebb.
Nem hívom Istent, ő hív engem,
Nem lehetek. Nincs utánam.
Csinszka sincs, Jó Csönd-herceg
Csak, s November köd-gubában.
Nem hívom Istent, ő hív engem.
1918. november 22.