A szálloda halljában álló karácsonyfa igazi volt, nem műfenyő. Az épület mögött húzódó erdőben vágta ki Müller, és beállította, az igazgató két lánya feldíszítette. Ajándékokat is tettek alá, papírdobozokat szép csomagolásban, masnival átkötve. Üresen. Bár senki nem vette fel vagy rázogatta őket, de biztosan így volt.
A férfi a bárban ült az egyik asztalnál, és konyakot ivott. Senki más nem volt a teremben rajta kívül, csak a pultosfiú. Szőke és borostás és fiatal. Osztrák. A férfi majdnem kopasz és borostás és középkorú. Amerikai. A félig üres poharat forgatta, és a nyakkendőjét igazgatta.
A szálloda nem volt előkelő, csak egyszerű, alpesi hely egy kis faluban a hegyek között. A bár végképp nem előkelő, csak az étkező végébe rakott pult italokkal és poharakkal. Még az asztalok is egyeztek a terem másik részében állókkal. A vendégek turisták, gyerekes családok, fiatalok csapatban, párok. A férfi mégis minden este öltönyben jelent meg a feleségével, leültek a sarokba az ablak alá, és komótosan megvacsoráztak. Nem beszéltek sokat. Csendben ettek. Odakinn sötét, csak a csillagok fénylettek a magasban. A falut nem lehetett látni, mert a másik irányban feküdt, csak a szálloda mögötti erdőt, ahonnan Müller a fenyőt hozta, meg a sífelvonó egyik pillérét.
A férfi felállt az asztaltól, és a bárhoz ment. A pultosfiú poharakat törölgetett, mert jobb dolga nem volt. Amikor a férfi megindult felé, készségesen felnézett rá.
Még egy kört?
A férfi leintette. Van még.
A férfi csendben üldögélt a bárszéken, és az ujjaival dobolt a pohár oldalán. A pultosfiú felakasztotta a kezében lévő sörös korsót a helyére, a pult feletti akasztókra. Egy másikat vett elő, és törölgetni kezdte. Tiszta volt, de nem volt jobb dolga. Szeme sarkából a férfit nézte, de az nem mozdult, csak az ujjai forgatták a poharat.
Szép ez a hely. A férfi ujjai megálltak. A pultosfiú háttal állt neki, egy üveget igazított a helyére. Bólintott, ahogy visszafordult.
Szép.
Jók a pályák. Jó a hó is. Igazi?
Gondolom. Mostanában havazott.
Mikor?
Kedden.
Én csak két napja jöttem. Sok volt?
Negyven centi.
Az mennyi?
A pultosfiú a két kezével mutatta, mennyi az. A férfi bólintott.
Az jó hó. Nem porhanyós. Szeretem ezt a helyet.
A fiú bólintott. A férfi csendben ült. A fiú úgy érezte, kérdeznie kellene.
Járt már itt?
A férfi nem válaszolt. Forgatta a poharat.
Minden évben. Új vagy?
Októberben kezdtem.
Előtte hol voltál?
Innsbruckban. Egyetemen.
Messze van?
Annyira nem.
Végeztél?
Igen.
Az jó. Ujjai között megint megállt a pohár egy pillanatra, majd folytatta. Mit tanultál?
Vendéglátást.
A férfi horkantott. Azt tanulni kell?
A fiú elfordult, és a helyére rakott egy újabb tiszta poharat. Kell.
Aztán mire?
A fiú levette ugyanazt a poharat az akasztóról, amelyet épp helyére rakott. Újra törölgetni kezdte. Szállodát akarok nyitni. Megfordult, hogy lássa, hogyan reagál a férfi. Az bólintott, és letette a konyakos poharat.
Szóval biznisz.
A fiú bólintott. Az.
A férfi felkapta a poharát, és kiitta a maradék konyakot.
Még egy kört?
A férfi megrázta a fejét. Itt nyitnád a szállodát?
Még nem tudom. Egyelőre próbálok beférkőzni. Jóban vagyok Herr Segerrel.
Beférkőzni. A férfi meglepődve mosolygott a szón. Jó hely ez. Amikor tizenöt éve először jöttünk, több hó volt. Kevesebb ember. Seger nem volt ennyire kapzsi.
A fiú szeme megrebbent. A férfi elmosolyodott.
Nem azt mondom, remek ember. De vissza kell vennie neki is a költekezésből. Az a fa a hallban. Régen nagyobb volt. Most már a kisebbeket vágatja ki évről évre, a nagyobbakat nem meri. Több vele a munka. Meg is büntethetik. Mist.
Most a fiú mosolyodott el. Mist. Bólintott. Talán nem az ő hibája. Ha nem tehet mást.
Valamit mindig lehet tenni. Nem lehet csak úgy beletörődni a vereségbe.
Ez nem vereség. Ez csak így megy.
Kitanítottak abban az iskolában, látom. A fiú a férfira nézett. Látta, hogy nem bántásból mondja. Miért épp szálloda?
A fiú megvonta a vállát. Szeretem az embereket. Nem tudom. Ezt akarom.
A férfi bólintott. És ha nem sikerül?
Gondolja, hogy nem sikerül?
Nem ismerlek. Poharat tudsz törölni. De az nem elég az szállodához.
Nem csak poharat törlök.
Pincér is vagy?
Hát. A számokhoz is értek.
Az jó. Síelni tudsz-e?
A fiú felnevetett. Persze.
Régen díjakat nyertem. A férfi újra a pohárral kezdett játszani. Gyerekként. A feleségem nem szeret síelni. Tud, de nem szeret. Régen szeretett.
Ki lehet szeretni belőle. Már nem olyan, mint volt. Van, hogy alig esik. Vagy csak jég. A nap végére néha mind el is síelik, és csak a barna fű marad.
A férfi bólintott. Igen. Kár érte.
Nem lehet mit tenni. Ágyúzzák.
Az nem ugyanolyan.
A fiú bólintott. Az nem. Magasabbra kell menni.
Ott lesz a szállodád?
Még nem tudom. Lesz, ahogy lesz.
A férfi hátranézett az ablak felé, ahol nem lehetett látni a falut, csak a sötét erdőt.
Még egy kört?
A férfi megrázta a fejét. Mennyi az idő?
Tizenegy múlt.
Benyúlt a zakójába, elővette a tárcáját és fizetett. Sok borravalót adott. Szállodára. Aztán kiment. A hallban megállt a karácsonyfa előtt. Szép volt. Kicsi, de az igazgató lányai szépen feldíszítették. Az alsó ágai gyérek, de a díszek elfedték. A becsomagolt ajándékokat is szépnek találta. A férfi hosszan nézte őket, majd felment a szobájába.
A felesége még ébren volt, olvasott. Amikor a férfi belépett, letette a könyvet, és kíváncsian nézett rá. A férfi levette a zakót, és oldani kezdte a nyakkendőjét.
Mit csináltál odalenn?
Beszélgettem.
Ittál?
Baj?
Ha nem sokat, nem.
Nem sokat.
Akkor jó. A felesége felemelte a könyvet, és tovább olvasott.
Vehetnénk egy szállodát.
A felesége újra letette a könyvet. A férfi ránézett.
Paul. Az régen volt.
Tudom. De akartad.
És te?
Most akarom.
A felesége elmosolyodott. Én már nem akarom. Felemelte a könyvet. Sajnálom.
A férfi megállt. A nyakkendőjét félig kioldotta. Újra megkötötte. A fogashoz lépett, és visszavette a zakóját.
Hova mész? Kérdezte a felesége.
Le.
Miért?
Ha szeretnéd, válunk. Én csak azt akarom, boldog légy.
Paul. A feleség újra letette a könyvet. Ki akart kelni az ágyból, de a férfi már kilépett az ajtón. Lement a lépcsőn, és megállt a hallban a fenyő előtt. Hiába a száraz alsó ágak, hiába volt kisebb, mint régen, azt gondolta szép. Ránézett az ajándékokra. Elindult, majd visszafordult. Felemelte a becsomagolt, szalaggal átkötött dobozt. Megrázta. Üres volt.
A pultosfiú még a bárban volt. Poharakat törölgetett, mert jobb dolga nem volt. Amikor látta, hogy a férfi felé tart, mosolyogva ránézett.
Még egy kört?
A férfi leült. Szótlanul bámult. Lassan bólintott. Csak boldog akarok lenni.