Kié – Gerber Erika kisprózája
Napnyugta óta bolyong a városban, így van ez mindig, ha jön az este, az este, amikor a szívébe lopakodik valami nyugtalanság, ilyenkor keres magának egy padot és leül,...
BővebbenNapnyugta óta bolyong a városban, így van ez mindig, ha jön az este, az este, amikor a szívébe lopakodik valami nyugtalanság, ilyenkor keres magának egy padot és leül,...
BővebbenCella dal . Elfogult Éji Zene Villáma vág az alvók barlangjába. Egyedül ugrok a vörös körbe S tekerek egyet a téren megszólalva. . Nyomás Etheridge, ne légy a...
BővebbenKihűlt Pokol Edvard Munch „Alvajáró” c. önarcképe nyomán . Ki sikongat? Nem sikongat senki. Csöndes minden, még egy ilyen éjszakát nem leszek képes elviselni. Mi böki az oldalam?...
Bővebben******* Akteon mezítelenül látta Dianát. Nemhogy emberként nem láthatja. Leginkább emberként tiltott a látása. Az istennő azzal, hogy szarvassá változtatta, megmentette – hogy őt láthassa. Még ha saját...
Bővebbenma még ott járkálsz egy madridi utcán goya festménye az éjszaka. mondogatod hogy diadal lesz. ó az értelem! a földek és bolygók azonban vad szaturnuszok . sőt akár...
BővebbenA hidegháború nem ért véget, a fegyverkezési verseny rendületlenül zajlik. Lars Powderdry és Lilo Topchev riválisok, fegyvertervező médiumként dolgoznak a két részre szakadt világ szemben álló oldalán, a...
Bővebbennem számolom a villámlás és a dörgés közt eltelt időt, a másodperceket, semmihez nem visznek közelebb, ami elkap, jobban te vagy, mint amire bárhányan vártak, amióta világ a...
Bővebbenfejem fölött kihunyt csillagok fénye füstölög . És akkor láttalak utoljára. Legalábbis sokáig ezt hittem. Aztán tíz évvel később váratlanul összefutunk külföldön, egy idegen városban, ahol azelőtt nem...
BővebbenMár rég nem Anubisz isten, ám mulandóságról, örökkévalóságról aligha tudhat kevesebbet (többet, talán...) mint mi, akik nem is sejtünk kutyául. Éber pózában láncravert, törpe Szfinxként vésődik belém, bár...
BővebbenBordázott üvegkamrákban élünk Önkéntes kristályhéjainkban Kinek van itt panasza? Őrizetlen börtönünk fehér fényében Bágyadtan heverünk a vakondszürke szőnyegen Száraz levelek zizegnek a függönyön Nem repül rovar, pikkelyes kígyó...
Bővebben© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.
Amikor meglátogatsz egy weboldalt, az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.